Horvát Jánosné: Szomorú karácsony
Elcsendesült a kis város e csodás esten,
Karácsony hangulatát hiába keresem,
Egymagamban ülök megterített asztalnál,
Szeretteim távol, magányosság nagyon fáj.
Visszaidézem elmúlt Karácsonyok vidám,
Hangulatos, titokzatos Jézus várását,
Örömteli játékot, csillogó szemeknek,
Boldog ragyogását, a sok közös éneket.
Szeretet ünnepén, nem lehet itt a család,
Nem csodálom meg a szép, díszes karácsonyfát,
Hiába ragyog gyertya fénye, szívem úgy fáj.
Megterített asztalom érintetlen marad,
Visszafojtott könnyem lassan elapad,
Szomorú karácsony nagyon sok családnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése