Bánlakyné Moravetz Edit: Házassági évforduló alkalmából
Csak nézem, nézem a papírlapot,
s közben emlékeim közt kutatok.
Az első pillanatot keresem,
mikor megérintett a szerelem.
Lassan lopódzott, észre sem vettem,
csillagszemed tükrében elvesztem.
Hallgattam meséd gyermekkorodról,
képek peregtek a hallottakról.
Láttalak bátorságpróbán, Nyéken
kukoricásban - éjjel holdfényben.
Kis patak partján, kertetek végén
merengtem történetid szépségén.
Tó vize testemet simogatta,
miénk volt a legelső regatta;
nádast kerültük, csak láb evezett,
néztük némán a vakító eget.
Fenn a dombtetőn vártunk vonatot,
sejtelmesen suhanó ablakok;
zakatolástól szívünk remegett,
gőzmozdony füttyével megrémisztett.
Sétáltál velem öreg fák alatt,
kérgükben kisfiúkép bennragadt.
Öleltem egyet, a múltról regélt,
súgott titkokat, mit eddig megélt.
Lehet, hogy ez volt az a pillanat,
mely gyújtotta szerelmi lázamat.
Így kerültél szívemhez oly közel,
hogy harminc éve folyton ünnepel.
Köszönök neked hosszú éveket,
miket tölthettem együtt teveled!
Sose bánjad meg, csak ezt kívánom,
hogy rám találtál még e világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése