Radmila Marković: A hópehely országán át
Amikor
simogató-lágyan
hullani kezd a hó,
valami megmozdul bennem,
és felébred a múlt.
Anyám meleg teája átjárja
most is testemet,
öcsémmel a fűtött szobában
suttyomban könyvet olvasva
alszunk el, közben anyánk
vastag pulcsit köt nekünk,
szívmelengető a reggelünk,
terített asztalhoz ülünk...
Robogott velünk az élet,
zajosan,
mint a vad lovak...
Most úgy érzem hirtelen
anyánk mosolyog ránk
a hópelyhek országán át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése