Csodás téli éjszaka

Orth László: Csodás téli éjszaka

Egy sötét téli éjszakán,

Ülsz az ágyad oldalán.

Merengsz a messzi sötétségbe,

Csillagok fénye ragyog az éjbe.

Hópelyhek hullnak egy sötét felhőből,

S egy alak előbúj a sűrű ködből.

Karimás kalapja és ballonkabátja,

Itt jelenik meg, s pont ma.

Tested el kezd remegni,

Mert ne tudsz feledni.

Előtörnek régi képek,

Giliszták, s ronda férgek,

Csúsznak, másznak melletted,

S feletted szörnyek lebegnek.

Egyre közeledik a titkos alak.

S szűkülnek a szürke falak.

Szíved, olyan hevesen ver,

Tested, mint egy kő, úgy hever.

Mozdulni se tudsz a félelemtől,

Lélegezni is alig a rémülettől.

Érzed, ahogy a vad idegen,

Egyre uralkodik lényeden,

Félsz, hogy mi lesz veled,

S kezed, a szemed elé teszed.

Várod, hogy az ismeretlen alak,

S az összemenő falak,

Végezzenek Veled,

Elbúcsúzol: Isten veled!

Felkészülsz a nagy halálra,

A misztikus másvilágra,

Látod, ahogy nyílik az ajtó,

S szívedben landol egy karó.

Hirtelen felugrasz az ágyról,

Üvöltve rohansz ki a szobából,

Eltűntek a férgek és a rémalak,

Helyükön maradtak a régi falak.

Kinyitod a falat, a villanyt feloltod,

A sötétből kibújó rémalakot látod,

Szíved megnyugszik, már nem ver hevesen,

Apád jött be szobádba hirtelen.

Boldogan rohansz oda, átöleled,

Szemedből a könny lassan csepereg.

Apád karjában megnyugszik lelked,

Ágyba fekteti felhevült tested.

Betakar, s ott marad Veled,

Te lassan lehunyod szemed,

Ő vigyáz rád egész éjjel,

Hogy többé ne harcolj a sötétséggel.