Jánosházy György: Szürke ősz
Szürke a reggel, bús, rideg.
Komoran néz az ég le ránk.
Elkelne egy kis rőzseláng:
megvesz a bánat és hideg.
A világ szürke, idegen.
Az utca néma, elhagyott.
Az élet dermedt, megfagyott.
Gond ül didergő szíveken.
A régi őszök édes, érett
szépsége, öröme mivé lett?
Halott a napfény és virág.
Az ősz derűs románca hajdan,
idill a langyos, lágy avarban,
csak álom, mint az ifjuság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése