Eső...

 

Dajka Anett: Eső...

A szobámban álldogálok az ablaknál,

Nézem, ahogy az üvegen egy esőcsepp csordogál.

Szüntelenül esik kint az eső,

Nem jönnek most az emberek elő...

A fűtött szobákban üldögélnek,

Teázgatnak, beszélgetnek.

Vagy csak épp a tv-t nézik,

Esetleg az internetet böngészik.

Én mégis előmerészkedek,

Leküzdöm az esőcseppeket.

Esernyőt tartok fejem fölé,

Csendben bámulok magam elé.

Megyek, lépkedek előre,

Nem figyelek az esőre.

Gondolkodok, elmélkedem,

És egyszer csak észreveszem:

Nem esik már a csapadék,

Világít arcomba a napfény.

Esernyőmet összecsukom,

Lassan hazakullogok.

Büszkén nézek a tükörbe,

Legyőztem az esőcseppeket...