Toldi Ibolya: Csendes eső
Csendes eső áztatja arcom,
Komor falak közt lépkedek,
Néma sóhajok ülnek vállamon,
Az idő most csak lassan pereg.
Üresek az utcák, nincsenek színek,
Lépteim neszét elnyomja a szél,
Nem tudom, miért és hová megyek,
Engem a sarkon túl sem vár a fény.
Az élet egy álom, szétfoszlik majd,
Álmodok újat, ha elér a vég,
Van még egy vágy, mi előre hajt -
Ha majd veled leszek, kitisztul az ég.
Tudom, hogy vársz rám, hol sosincs sötét,
Hol magához ölelt a végtelen,
Álmodjuk tovább a közös mesénk
Az öröklét fényétől lelkesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése