Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése
Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.
Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.
Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
– Mért nem élünk boldogan?
Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.
Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
– Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése