Torma Ágnes (Bűbo): Halloween éjszaka
Ma van Halloween éjszakája,
bagoly szállott a meggyfára,
onnan huhog szerteszét,
túlharsogva fák neszét.
Szeme sárga fényben villogva,
Sári megijed, sikongat pirongva,
ámde rögtön bosszút esküszik,
a gondolattól szája ér fülig.
Lesz itt hamar nemulass!
Mama, a kamrába most kutass,
keress nekem szép, nagy tököt,
és nem mondok csütörtököt.
Nagy késsel kicsi kezében,
esik a töknek sebtiben,
faragja ki a belét,
hull a magja szerteszét.
Ide egy luk, oda hasíték,
szomszédokat megrémítsék,
hátukon üljön ki veríték,
úgy nevessek, mintha sírnék.
Kifaragja a nagy tököt,
nem is egyet, hanem ötöt,
mécses kerül a hasába,
világoljon éjszakába.
Temetőben csontváz zörög,
kezén-lábán vaslánc csörög,
rikoltoznak a szellemek,
kacagnak a kisgyermekek.
Beöltöznek vámpírnak,
ajtódon halkan kopognak,
ide a cukrot és a csokit,
nem állunk itt holnap hajnalig!
Amott surran a fák alatt
egy rémnek öltözött alak,
boszorkány meg gonosz törpe,
bele ne nézz a tükörbe!
Halloweennek hosszú éjszakáján,
aki meghalt enyhíthet magányán,
nekik szól e kelta ünnep,
ősi törzsek Samhain-t ülnek.
Ander Patricia: Halloween
Kifaragott tökök az ablakban,
rémes lények a faluban.
Furcsa ünnep e nap,
félek, hogy valami el-e kap.
Ördögszarvval szalad a kislány,
utána repül a boszorkány.
Utcán állva nézem ezt én,
ez félelmetes, ez biztos tény.
Szellem mögött nincs árnyék,
inkább hazavágynék.
Jön egy ember felém,
megfagy bennem a vér.
Látom, farkasember az már,
ne állj ott, fuss már!
Futok, lábam a földet nem éri,
csak azt lesem, hogy nyomom valaki utoléri.
Sarkomba liheg egy zombi,
futok a legmagasabb dombig.
Látom az egész falut,
tele lényekkel, ki kopogtatja a kaput.
Piroska pirosban,
tündér világításban,
és nem is félek annyira.
...mégis egy kicsit szívremegtető,
de van, ami kecsegtető.
Mindenki valamilyen jelmezben van,
mégis csak HALLOWEEN napja van.
