Szilveszter 2020

Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.

Szilveszter éjjel c. film

Péter Erika: Szilveszter

Szilveszter az év utolja,

itt az óév búcsúzója.

Ez a nap a vígságszerző,

holnap vár egy új esztendő.

Vígan tülköl minden duda,

retteg tőle minden kutya.

Puffog, pattog a petárda,

szikrát vet a betonjárda.

Otthon semmi sincs a helyén,

maskara van apa fején.

Konfettik és szerpentinek,

jut és marad mindenkinek.

Itt az éjfél, harangoznak,

magyarhimnusz-hangok szólnak.

Jön az óév búcsúcsókja,

„Új-év! Új-Év!" – üt az óra.

 

Csodás téli éjszaka

Orth László: Csodás téli éjszaka

Egy sötét téli éjszakán,

Ülsz az ágyad oldalán.

Merengsz a messzi sötétségbe,

Csillagok fénye ragyog az éjbe.

Hópelyhek hullnak egy sötét felhőből,

S egy alak előbúj a sűrű ködből.

Karimás kalapja és ballonkabátja,

Itt jelenik meg, s pont ma.

Tested el kezd remegni,

Mert ne tudsz feledni.

Előtörnek régi képek,

Giliszták, s ronda férgek,

Csúsznak, másznak melletted,

S feletted szörnyek lebegnek.

Egyre közeledik a titkos alak.

S szűkülnek a szürke falak.

Szíved, olyan hevesen ver,

Tested, mint egy kő, úgy hever.

Mozdulni se tudsz a félelemtől,

Lélegezni is alig a rémülettől.

Érzed, ahogy a vad idegen,

Egyre uralkodik lényeden,

Félsz, hogy mi lesz veled,

S kezed, a szemed elé teszed.

Várod, hogy az ismeretlen alak,

S az összemenő falak,

Végezzenek Veled,

Elbúcsúzol: Isten veled!

Felkészülsz a nagy halálra,

A misztikus másvilágra,

Látod, ahogy nyílik az ajtó,

S szívedben landol egy karó.

Hirtelen felugrasz az ágyról,

Üvöltve rohansz ki a szobából,

Eltűntek a férgek és a rémalak,

Helyükön maradtak a régi falak.

Kinyitod a falat, a villanyt feloltod,

A sötétből kibújó rémalakot látod,

Szíved megnyugszik, már nem ver hevesen,

Apád jött be szobádba hirtelen.

Boldogan rohansz oda, átöleled,

Szemedből a könny lassan csepereg.

Apád karjában megnyugszik lelked,

Ágyba fekteti felhevült tested.

Betakar, s ott marad Veled,

Te lassan lehunyod szemed,

Ő vigyáz rád egész éjjel,

Hogy többé ne harcolj a sötétséggel.

Elillant a szerelem

Szabó Kila Margit: Elillant a szerelem

Elillant vágyálmok tombolnak bennem,

Téged hívlak csillagfényben, Szerelmem!

Néha magányos órán Rád gondolok,

fájó szívvel Nélküled, Érted sóhajtok.

Bódultan hívlak és Veled álmodom,

forró vágytól perzselve vágyakozom.

Káprázatos szemedet látni akarom!

Szerelemre hív lelkem, s fogom kezed,

meglelem újra arcodat tekinteted.

Kábultan érzem szíved dobbanását.

Érzem selymes, puha hajad illatát,

a gyönyörű szép szemed ragyogását,

szerelmes ölelésed szorítását,

a szíved vágytól hevült remegését,

perzselő,mámoros csókod édességét.

Szerettelek! Itt hagytál a semmiben.

Szomorú álmom után nyúl a kezem.

Fájdalmas egyedül, Nélküled dobban a szívem.

Elsuttogom neved, fáj, itt élsz bennem.

Te voltál az őszi Hold az éjszakában,

fénylő szép csillag az égbolt otthonában.

Harmatosan zöld mező a lankás völgyben,

azúr-kék színű édes víz a tengerben.

Te voltál a csodálatos, röpke, lágy szellő,

a szíved, a szívem fölött volt tündöklő.

Villámröptöd visszfénye gyakran visszajár.

Sas lelked a végtelenséget szeli át.

Csillagfényben, a karjaidban ébredek.

A szívednek vágytól hevült remegését,

eltűnt szerelmemet, hiába keresem.

Szomorú szerelem

Jobbágy Károly: Szomorú szerelem

 

A nő, ki nős embert szeret, 

szomorú szerető nagyon. 

Éjjel a vágy, ha rámered, 

felsír... Mert nincsen irgalom. 

Hetenként egy-egy délután 

eljön hozzá, ki öleli. 

Siet... feléje nyúl sután... 

más otthon ízével teli; 

a zsebkendőjén, ingein 

egy másik asszony nyoma van 

s a férfi életében ím 

ő - bárhogy lángol - nyomtalan. 

Csak, mint a napfény, felragyog, 

aztán pár napra beborul; 

az ünnepek, vasárnapok 

magányban telnek, józanul. 

Néha, ha fáradt s kézbefog 

otthon egy könyvet és leül, 

pár sort elolvas... felzokog, 

mert oly sokat van egyedül. 

De miért? Hisz ő is annyit ér, 

mint az, akinek férje van; 

benne is úgy lobog a vér, 

szeretne élni boldogan; 

fényes vasárnap járni kinn, 

büszkén, karolva vinni őt, 

mutatni: Nézzétek! Enyím! 

Állni a pletykálók előtt, 

s nem mellékutcák kis, sötét 

zugában kapni csókokat 

és ijedten rebbenni szét, 

ha ismerős, ki ott haladt. 

A nő, ki nős embert szeret, 

sok rossz asszonynál többet ad: 

hitet, szerelmet, életet, 

türelmet, ifjú álmokat... 

* 

Ne szóljatok meg, olvasók! 

Nem pillangókról szól e dal, 

kiknél csupán szeszély a csók, 

- mert hogy a vérük fiatal - 

hanem azokról, kik szivét 

egyetlen férfi köti le, 

számára lettek menedék, 

egy jégkor hű tűztengere, 

akik megértők, csöndesek, 

nyomukban nem hull szét család, 

csak bennük mélyebb s fáj a seb 

látva kis lánykák mosolyát, 

érezve, hogy nincs - bárha van 

az, aki van - de nincs velük; 

és a sírás is hasztalan, 

akár az egész életük.

A hópehely országán át

Radmila Marković: A hópehely országán át

Amikor

simogató-lágyan

hullani kezd a hó,

valami megmozdul bennem,

és felébred a múlt.

Anyám meleg teája átjárja

most is testemet,

öcsémmel a fűtött szobában

suttyomban könyvet olvasva

alszunk el, közben anyánk

vastag pulcsit köt nekünk,

szívmelengető a reggelünk,

terített asztalhoz ülünk...

Robogott velünk az élet,

zajosan,

mint a vad lovak...

Most úgy érzem hirtelen

anyánk mosolyog ránk

a hópelyhek országán át.

Karácsony második napja 2020

Hegedűs Máté: Karácsonynak gyertyafénye

Karácsonynak gyertyafénye,

világíts a sötétségbe.

Reményt hozz a világba mindenkinek,

békességet és szeretetet az emberiségnek.

A szeretet ott legyen mindenki szívében,

hogy higgyünk a karácsony jószívű erejében.

Más lesz, mint eddig, ez a karácsony,

de maradnak a díszek a fenyőágon.

A fenyőfa tetején a csillag ragyogjon fényesen,

higgyünk a Teremtő szeretetében.

Karácsony ünnepén világítson a gyertyafény,

öröm legyen a szívekben a szeretet ünnepén.

Karácsony első napja 2020

Horvát Jánosné: Szomorú karácsony

Elcsendesült a kis város e csodás esten,

Karácsony hangulatát hiába keresem,

Egymagamban ülök megterített asztalnál,

Szeretteim távol, magányosság nagyon fáj.

Visszaidézem elmúlt Karácsonyok vidám,

Hangulatos, titokzatos Jézus várását,

Örömteli játékot, csillogó szemeknek,

Boldog ragyogását, a sok közös éneket.

Szeretet ünnepén, nem lehet itt a család,

Nem csodálom meg a szép, díszes karácsonyfát,

Hiába ragyog gyertya fénye, szívem úgy fáj.

Megterített asztalom érintetlen marad,

Visszafojtott könnyem lassan elapad,

Szomorú karácsony nagyon sok családnak.

Szenteste 2020

 

Kormos Nikolett: Karácsonyi fenyőtánc

Szenteste, mikor kigyúlnak a fények,

A fenyőszívek is felmelegszenek.

Békésen meghajolnak a világ előtt,

Karácsonyra emberszívekbe költöznek ők.

Díszes, csodás, szép ruhát kapnak.

Az ünnep fényében mosolyogva táncolnak.

Megfürdenek a szeretetben és a fényben,

Karácsonykor minden pici gyertya égjen.

Vidámak a fenyők, vígan hajladoznak;

Mozognak a kedves, feldíszített ágak.

Csalogatnak a karácsonyfához,

Csendesen indulok, kicsit odébbállok...

Megnyílik egy világ, hol ég éri a földet,

Angyalok zenélnek, hópelyheket hintenek.

Karácsonykor minden fenyő vidáman táncol,

Fényes szép ruhát kapnak a békés világtól.

Halász István: Szenteste

A szenteste egén rengeteg csillag ragyog.

Az emberek szíve szeretettől boldog.

Végre megszületett a Megváltó,

az embereket bútól, bajtól megóvó.

A karácsonyfákon sok dísz, fény csillog, ragyog.

Alatta sokasodnak a különböző ajándékok.

De a tárgyak mindég csakis lélektelen dolgok,

ha az ajándékozó szíve hazug érzést hordoz.

Az ünnepi énekek elhallgatnak.

A szerető szívek egymáshoz simulnak

és ebben a szépséges esti hangulatban

őszinte szeretet van mindenki vágyálmában.

Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is

 

Feltöltődés

Tamás Andrea: Feltöltődés

Feltöltöm magamba a csendet,

hogy bírjam a zajos hétköznapot,

rendületlenül keresem a rendet,

a mában egy jobb holnapot.

Feltöltöm magamba a hitet,

hogy álljam a kételyek harcát,

a lelkembe nyugalmat viszek,

s hallgatom a szívnek a hangját.

Feltöltöm magamba a szeretetet,

hisz lemerül könnyen, ha hagyom,

nem cserélhetem fel a szerepeket,

mosolyomat önzetlenül adom.

Feltöltöm magamba a dallamot,

zengem, hogy mindenki hallja

s dúdolja velem a többi szólamot,

aki úgy érzi, hogy tudja és akarja.

Valakinek senki vagyok, VALAKINEK A MINDEN!

Valakinek senki vagyok, VALAKINEK A MINDEN!
Valaki imád, szeret, valaki csupán irigyem!
Van, aki néz, de nem lát(!), DE van aki figyel rám!
Mert VAN akit igazán szeretek, aki ha nincs itthon hiányzik!
Soha nem bántok senkit, csak azt, aki engem vagy a szeretteimet bántja. Aki meg nem értékeli azt amit kap tőlem azt kikerülöm!
Neki megbocsátom ha hibázik.
Eltűröm, ha olykor megbánt, vagy hazudik nekem.
Amiért mindezt elviselem, tényleg igazán szeret ENGEM!
Hisz akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk,
mert a szeretet mértéke:
az önfeláldozás!
Ennek ellenére nem hiszem magamról, hogy tökéletes vagyok.
Hibáztam és hibázom, mert az az ember,
aki nem vét hibát, rendszerint nem csinál semmit!
Adtam mosolyt, könnyet is. Csalódtam és okoztam csalódást.
Ez vagyok ÉN ,és ez több annál amit néhányan elmondhatnak magukról!
De a világ minden szépségéért sem cserélném el az egyéniségemet,akkor sem ha nincs bennem semmi különleges!
Inkább legyek sikertelen az EREDETISÉGBEN(!),
mint "sikeres" az UTÁNZÁSBAN!
Nem foglalkozom azzal, hogy más, hogy néz rám, mit gondol rólam,
mert baja csak annak lehet velem, aki magával sincs megelégedve!
Eljött egy pillanat az életemben, amikor rájöttem, hogy:
ki az, aki IGAZÁN számít,
ki az, aki SOSEM számított,
ki az, aki TÖBBÉ NEM fog,
ki az, aki MINDIG is számítani fog!
Én nem aggódom azok miatt, akik már a MÚLTAM részei,
mert megvan az oka annak, hogy a jövőmben ők miért nem szerepelnek!

Advent negyedik vasárnap 2020

Torma Ágnes (Bűbo):Üzennek az Adventi gyertyák

Hit

Tudod, sosem hiba hinni,

lehetetlent véghezvinni,

tudni mindig, mire vágyom,

teljesülhessen az álom.

Elképzelni, mit szem nem lát,

hogy átélhessed a csodát,

csendüljön fel egy szerenád,

enyhíthesse a más baját.

A hit ok nélküli hűség,

láthatatlan egyszerűség,

bár mellőzi a józan észt,

Isten mindent lát, nemcsak részt.

Hited legyen mustármagnyi,

hegyeket tudsz elhordani,

ha elbuksz, akkor se hisztizz,

menj előre, higgy és bízz!

Remény

Csalóka művész, vak remény,

Terólad szól e költemény,

mint romantikus lányregény,

édes, porcukros sütemény.

Áldás és átok vagy, remény!

Szivárvány a hegy tetején,

ragyogsz, mintha igaz volnál,

hamis gyöngysor, egy pókfonál.

Megvakítasz mindig, remény!

Csodát hazudsz, dajkamesét,

fagyos földnek a nap hevét,

pokol bugyrába isten kegyét.

Ne kecsegtess, ne hazudj

soha többé már énnekem!

Ne zárjad vakká szép szemem,

nekem már nincs mit vesztenem.

Mégis maradjál meg nékünk

láthatatlanul, reményünk!

Nélküled a lélek megfagy,

csodákkal jelezd, hogy megvagy.

Öröm

Tudod, egymás mellett elfér

minden, mi bánat és öröm,

lásd az érme két oldalát

ugyanazon az évkörön.

Mondd, bánat nélkül tudnád-e,

milyen az élet derűje

és létezésed gyönyöre?

Ez Adventnek üzenete.

Idén bármilyen bánat ért,

az változzon át örömmé,

minden porba hullott könnyed

derűs mosollyá, örökké.

Jól figyelj, kérlek, légy résen!

Minden érzésed múlékony,

mert a kettő közti hártya

mindig csak leheletvékony.

Szeretet

Egy régi tájkép megszépült,

a festő műve elkészült,

letesz palettát, ecsetet.

Mondd, ez vajon a szeretet?

Izzanak már a kemencék,

hajnalban kel és süt a pék,

ropogós kiflit, perecet.

Mondd, ez vajon a szeretet?

Ha időm lejár, s itt a vég,

tudom, lesz majd egy puha kéz,

mely lefogja a szememet.

Mondd, ez vajon a szeretet?

Egy angyal ölelő karja,

mellyel mindig egyben tarja

földünket és a kék eget.

Mondd, ez vajon a szeretet?

Akárhol is legyek, te jársz az eszembe

Akárhol is legyek, te jársz az eszembe, érted gyűlik boldogság könnye a szemembe. Te vagy, akit a sorstól ajándékba kaptam, amikor fájdalmammal magamra maradtam. Ha szomorú vagyok, felvidítod lelkem, érzem, hogy benned, drága kincsre leltem. Nem számít, hogy mi jön, öröm-e vagy bánat, létezel, s ezt köszönöm édesanyádnak. Létezel, ami szüleidnek hála, érezhetem végre, hogy én sem vagyok árva. Nem vagyok egyedül, s te sem leszel többé, mert ott élek ezentúl a szívedben örökké!!

Az élet, mint a zongora ...

 

Minél nagyobb hévvel vetjük magunkat a munkába ...

Minél nagyobb hévvel vetjük magunkat a munkába, minél elfoglaltabbá válunk, és minél többet tanulunk és olvasunk, annál távolabb sodródunk a filozófiától. Felvesszük a napi rutin ritmusát. Pénzt keresünk, kiéljük kreatív indíttatásainkat, sürgölődünk és feloldódunk az életben. Ránézésre minden a lehető legjobban alakul. De közben mégis eltávolodunk a filozófiától. Elhanyagoljuk a bölcseletet, ami már önmagában is probléma - a stressz nyomása egyre nő, elménkre köd borul, és megfeledkezünk a valóban fontos dolgokról.

Ryan Holiday

Igazi szerelem

Scheffer János -Igazi szerelem

Az igazi szerelem gyönyörű, szép és igaz,

Minden levele, virága örömteli vigasz,

Fényt hoz a feneketlen, sötétlő éjszakába,

Ki belekóstol, ez lesz szíve egyetlen vágya.

Az igazi szerelmet elnyomni nem lehet,

Kemény kövek közt is minduntalan megered,

Hiába tépik, zúzzák, vagy nyomorgatják,

Az állhatatos szerelem minden bajban megáll.

Az igazi szerelem szabadságból fakad,

Ha két szerelmes szív szabadon egyet akar,

Ha nincs bennük félelem vagy hamis sajnálkozás,

Csak öröm van, öröm és teljes odaadás.

A szerelem vak, ha szerelmes szívből fakad,

Nem nézi a nehézséget, csak egyet akarhat,

Odaadni önmagát a másiknak, kit szeret,

Tűzön-vízen át vállalja a szerelmet.

Igazi szerelemben a múló idő megáll,

Csak időtlen-tértelen édes valóságban száll,

Megszűnnek a percek, az órák és a napok,

Megmaradnak a felejthetetlen pillanatok.

Az igazi szerelem gyengéden ölelő,

Arcot cirógató, halk és odafigyelő,

Ábrándos, játékos, bohém és kedves,

A másik felé megértően türelmes.

Az igazi szerelemben nincs korlát és határ,

Belenyugvás, féltékenység, zsarnokoskodás.

Az igazi szerelem ritka gyümölcsöt terem,

Valódi boldogságnak hívják, de csak Veled!

Házassági évforduló alkalmából

Bánlakyné Moravetz Edit: Házassági évforduló alkalmából

Csak nézem, nézem a papírlapot,

s közben emlékeim közt kutatok.

Az első pillanatot keresem,

mikor megérintett a szerelem.

Lassan lopódzott, észre sem vettem,

csillagszemed tükrében elvesztem.

Hallgattam meséd gyermekkorodról,

képek peregtek a hallottakról.

Láttalak bátorságpróbán, Nyéken

kukoricásban - éjjel holdfényben.

Kis patak partján, kertetek végén

merengtem történetid szépségén.

Tó vize testemet simogatta,

miénk volt a legelső regatta;

nádast kerültük, csak láb evezett,

néztük némán a vakító eget.

Fenn a dombtetőn vártunk vonatot,

sejtelmesen suhanó ablakok;

zakatolástól szívünk remegett,

gőzmozdony füttyével megrémisztett.

Sétáltál velem öreg fák alatt,

kérgükben kisfiúkép bennragadt.

Öleltem egyet, a múltról regélt,

súgott titkokat, mit eddig megélt.

Lehet, hogy ez volt az a pillanat,

mely gyújtotta szerelmi lázamat.

Így kerültél szívemhez oly közel,

hogy harminc éve folyton ünnepel.

Köszönök neked hosszú éveket,

miket tölthettem együtt teveled!

Sose bánjad meg, csak ezt kívánom,

hogy rám találtál még e világon.

Szeretnék angyal lenni

Metzger Zsuzsanna: Szeretnék angyal lenni

Szeretnék angyalként az

emberek lelkébe látni,

egy pillanatra megérinteni őket,

s mélyen a szívükbe ásni.

Megőrizni mosolyukat,

s cserébe az enyémet adni,

átélni minden élményüket,

s őket nem szenvedni hagyni.

Átölelni őket, ha éppen

egyedül vannak,

csókot adni nekik,

de csak aki megérdemli annak.

Velük zokogni, s

örülni, amikor csak lehet,

hiszen ez a legtöbb,

amit egy angyal megtehet.

Advent harmadik vasárnap 2020

Bazsó Boglárka: Advent

Két apró láng világít

A koszorú csöndjében,

Jön majd most a harmadik

Boldogan vigadni.

Az emberek erre vágynak,

Világít a gyertya,

Imádkoznak az Istenhez,

Boldogságot várva.

Közeleg a karácsony,

Lassan minden gyertya ég már,

Szállingóznak a hópelyhek,

Vajon mi vár most reánk?

Apró játék előkerül,

Gyermekhang a csendben,

Minden apró házikóban

Énekdalok zengnek.

Szenteste az otthonokban,

Béke, nyugalom száll,

Együtt vannak vigadozva,

Minden apró család.

Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled

Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled, keresned sem kell, betoppan az életedbe. Inkább arról van szó, hogy amikor a sors felajánl neked valamit, akkor választhatsz, hogy elfogadod-e vagy visszautasítod. De miután döntöttél, menned kell az utadon előre, és jobb, ha nem nézel vissza többet.

Agatha Christie

A természet gyengéden beoltotta az emberekbe ...

 

Szerelmi vallomás

 

Vágyak

Vígh Lilla: Vágyak

Szeretnél-e egyszer világgá menni?

Ahol senki sem ismer.

"Egy a sok közül" embernek lenni?

Csak önmagad világában elmerülni?

S ha úgy tetszik, magadban hangosan nevetni?

Szeretnél-e tengerparton homokra feküdni?

A kék eget napokig szótlanul bámulni?

Végtelen habokban némán megmártózni?

Lemenő nap bársonyát csendben megcsodálni?

Virágos réten vadvirágok között sétálgatni?

Erdő fái alatt madárfüttyöt hallgatni?

Zöld árnyak alatt megbújó padon elmélázni?

Gyöngyharmatos fűben meztelenül hemperegni?

Hívogató hegycsúcsokra könnyedén feljutni?

Madarakkal a magasban, felhők között szállni?

Ahova épp kedved tartja, oda elrepülni?

Felhők közt ugrálni.

Bárányfelhő szélen lábadat lógatni?

Csobogó patakban megborzongva megmártózni?

Puha mohaágyon hasadat süttetni?

Tejszínhabos vattával felhőt töltögetni?

Vagy egyszerűen csak vidáman,

gondtalanul nevetni?

Lila lugas alatt fekve álmodozni?

Függőágyon magad

lágy zeneszó mellett álomba ringatni?

Hintában repülve a magasba szállni?

S ha úgy tartja kedved, újra a földön járni?

Ha átölelnél . . .

György Viktória Klára: Ha átölelnél . . .

Angyalszárnyakon nyugvó

édes pillanata az időnek,

könnyeimmel öntözve

nyíljon zöldülő útja a reménynek.

Karjaidba bújva,

hozzád simulva

lennék csücske a szívednek,

érezd, eljött a perc

mely nincs többé nélküled.

Boldogság nekem, hogy létezel,

lelkünk nesztelen közelít,

a hajnal édes zengésével.

Ha átölelnél,

felébreszteném benned a lángot,

s ha a szenvedély öble,

az érintésektől

csordultig telve,

feléledne az elszenderült

csókok íze,

sóhajunk, mint csendes csermely

megbújna a végtelenbe.

Ha átölelnél,

átöltözne bennem a szeretet,

mely felébreszti a vágyakat,

s a hajnal harmatos cseppjei

nem mosnák szét az álmokat.

Ha átölelnél,

a telihold bársonyos szőnyege

ringatná lelkünk,

s feltárulna a mámortól ittas édeni kertünk.

Könnyeid kagylójában gyöngy lennék,

csillagod ott fent, mely

rád kacsint esténként.

Ha majd átölelsz,

szereteted morzsáit szórd szét,

hogy kövesselek,

s engedd, had szeresselek.

Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy...

Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet.

Tatiosz Hioszi

Advent második vasárnap 2020

 

Kovács Attila: Advent

Az adventi koszorún a második gyertya

Puha lobogással a szobát beragyogja.

Karácsonyi zsolozsmák vigasztalják lelkem,

Sérelmeim lassan elsüllyednek bennem.

Pásztorok, pásztorok zengi már az ének,

Együtt ünnepelnek fiatalok, s vének.

Betlehem jászla benne a kis deddel

Karácsonyi ajándék a szívedbe tedd el.

Mikulás 2020

Horváth Rita: Rudolf és a Mikulás

Messzi földön, havas tájon hol mindig fúj a szél,

ott lakik a Mikulás, hol a napocska is kabátkába bújva kél.

Mikulás egy szép napon sietve a játék gyárba,

manócskáját a sarokba kuporodva sírni látja.

- Mi történt hát - kérdi tőle,

miért búsul a játékoknak készítője?

Manócska elpanaszolja, kalapácstól fáj az ujja.

Néhány jó szó, egy apró kötés

- meggyógyul majd - mondja, s végül egy nagy ölelés.

Most hogy minden rendben gondolta,

messziről ezt rénszarvasa látta, de nem hallotta.

Rudolf ezért úgy gondolta a Mikulás őt nem szereti,

s a dolgát többé már nem teheti.

Fájó szívvel, szomorúan elballagott,

s az erdő legmélyebb zugában elbujdosott.

Eljött az ünnep s Mikulás hű társát hívta,

közben ajándékkal teli zsákját szánra rakni alig bírta.

Aggódni kezd, mert rénszarvasát nem látja,

hisz máskor Rudolf az indulást már alig várja.

Manócskáit kérdezgeti nem látták-e merre ment,

az erdő felé mutatnak - talán arra felé indult

mert itt nincs se kint, se bent.

Mikulás elindul az erdő mélyére,

de rénszarvasát látja már az erdő szélébe.

- Miért búslakodsz drága barátom ide kint - kérdi,

aggódóan ölelgeti s Rudolf ezt nem érti.

- Azt hittem már nem kellek neked,

azért a manókat ölelgeted -

Felkacag a Mikulás és azt mondja neki:

- Ó én drága rénszarvason,

hű társam én el nem hagyom.

Te ki mellettem voltál minden télen,

fagyos hóban, jeges szélben, minden évben -

A Mikulás mindenkit nagyon szeret,

mindenkinek segít, akinek csak lehet.

- Menjünk hát és lepjük meg a gyerekeket -

Most hogy minden rendben van, mindenki tudja,

a Mikulásnak indulni kell egy nagyon hosszú útra.

Sok kisgyerekhez el kell ma menni,

mindenki fája alá ajándékot kell tenni.

Ez volt hát a Mikulásnak története,

így értette meg minden kisbarátja,

milyen nagy a szeretete.

E szeretet majd hozzátok is elér,

csak várjátok ki, míg messzi földről odaér.

Mentovics Éva: Télapó a kandallóban

Nagyanyóék szobájában

áll egy öreg kandalló.

Azt mesélik: már száz éve

ott jár be a Télapó.

Nagy szánjával erre repül,

megáll fent a ház felett…

Míg apóka csomagot oszt,

szánja ház felett lebeg.

Kéményen át kandallóba

érkezik meg apóka…

Kormos is lesz a szakálla

majd megmosdik a hóba’.

Tudja, hogy e szép mesterség

néha gonddal, bajjal jár.

Várja Őt még sok száz gyermek,

s mindjárt itt a hajnal már.

Érzések bűvkörében...

Csuka Magdolna: Érzések bűvkörében

Érzések bűvkörében, múló napok,

Tekintetek közt kutatva, érzések után,

Mit lát a szem, mit érez a szív, s a lélek,

Van e fény, öröm, csillogó ragyogás,

Vagy csak a mély tekintetekből,

A gond, a bánat tükre néz reánk?

Minden, mi öröm, s mi bánat, ha van,

Titkolni nem lehet, tekintetünk elárul.

Hogy fénylik, tündököl, ha lelkünkben,

Szívünkben béke honol, fénylik, mint a Nap,

S ha bánat, fájdalom éri szívünk, könnyes,

Borús tekintetünk, mit mikor az ég beborul.

Érzések bűvkörében, múló idő,

Kevés a csillogó, fénylő tekintet,

Sok a bánatot, gondot tükröző,

A gondoknak súlya, lelket mérgező,

S elűzi a szemünkből a fényt,

Arcunkról a mosolyt, mint felhő a fényt.

A férfiak is lehetnek magányosak

A férfiak is lehetnek magányosak. Nemcsak a nők. Egy férfi is vágyhat egy igazi nőre, amilyet nem talál. A férfiakat is üldözhetik, lefáraszthatják, átverhetik, untathatják a nők. Egy férfi is lehet érzékeny. Lehet igényes és kulturált. Lehet akár normális is. Lehet magányos úgy is, hogy leül vele szemben egy egzotikus, vidékről feltörekvő nő, nyakig fölsliccelt miniszoknyában. Tele szájra falva föl egy nagy szendvicset, miközben a férfit stíröli rendületlenül. Érezheti úgy egy férfi is, hogy inkább cölibátus, mintsem, hogy kapjon az alkalmon. Hát, mi nők is lehetünk szörnyűek és elviselhetetlenek. Lehetünk rámenősek, lehet szerencsétlen szövegünk. Ez elismerésre váró tény. Elméletileg. De a gyakorlatban inkább a férfiak vezetnek, ez is tény.

Tisza Kata

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Olyan ez, mint amikor valaki elmond egy történetet, amit te a saját szemeddel láttál, és egyáltalán nem azt meséli, amire te emlékszel. Talán valamilyen hatást akarnak ezzel kiváltani, meg akarják nevettetni a többieket, vagy le akarnak nyűgözni valakit. De néha egyszerűen csak így emlékeznek a történtekre. Számukra ez az igazság. Ilyenkor nehéz megállapítani, hogy te magad emlékszel-e jól, vagy a tiéd is csak az igazság egy változata.

Laura Marshall

Szép az élet

Horváth Mária: Szép az élet

Soha semmi nem késő, míg élünk a földön.

Élvezzük a szabadságot, az Isten adta élet.

Munka legyen szórakozás, stressztől mentes,

akkor mindennap egy csodát remélhetsz.

Azt kívánom neked, láss, és ne csak nézz!

Vedd észre a kék eget, napot, a csillagokat,

a zöld mezőket, a lombos fákat, virágokat!

Mindig mosolyogj és boldogságban élj!

Láss, ne csak nézz, hisz az élet nagy csoda,

a szép oldalát vedd észre, nézz végre oda!

Örülj a tavasznak, s az új élet kezdetének,

forró, meleg nyárnak, a hűsítő strandoknak.

Érezd az ősznek simogató, lágy melegét,

lásd a hulló levelek ezernyi sok színét!

Elbűvölő kavalkádját, szépségének varázsát,

télnek csodáját, ha felveszi a fehér ruháját.

Az élet gyönyörű, s egy rejtelmes sziget!

Mondom neked, láss, és nyisd ki a szemed!

Vannak még csodák, csak meg kell látnod,

és ez mind a tied, csak észre kell venned!