Szüret

Gy. Orbán Éva: Szüret 

Szőlőtőkék fürtje egyre édesedik, 

gondterhelt a gazda, esélyt mérlegeli. 

Mint édes gyermekét vigyázza és éber, 

mert a szőlőtermés érett korba lépett. 

Olyanná válik, mint felajzott nyíl húrja, 

ha nem jól időzít, rövidet ő húzza. 

S eljön a szüretnek várva várt ideje, 

sor végén diófa, kedvesen integet. 

Kezdődik a munka, elkel sok fürge kéz, 

sárga, piros bogyó íze, mint lépesméz. 

Lesz is ebből jó bor, ha kiforr majd a must! 

Istenek közt figyel a jó öreg Bacchus. 

No, de addig is, haj, sok a gazda dolga, 

míg a szőlő leve kerül a hordókba. 

Mert kényes ám a lé, mint ártatlan jánykák, 

forrni, élni szeret tiszta, vetett ágyán. 

Magadévá teszed, tüzes csókkal bódít, 

és mire feleszmélsz, máris fejbe kólint. 

Pincékben a hordók glédája áll szépen, 

dongája, abroncsa mind olajtól fényes. 

Belül már a kénfüst rendesen átjárta, 

ami árthat bornak, ezzel már kizárva. 

Prés, kádak, kármentő, őrlő, dézsák, lopó - 

mennyi lesz a mustfok? Kell még egy fokoló! 

Így előkészítve, minden, mi alkalmas, 

nyugovóra fejét gazda is lehajtja. 

Rokonok, barátok kora reggel gyűlnek, 

álmosság szab határt széles jókedvüknek. 

Tapasztalt a gazda, ebből is felkészült, 

szíves szavaival ekképp áll elébük: 

Kedves jó barátok, segítők munkámban, 

kezdjük hát napunkat pohár pálinkával. 

Azután dologra, haladjon a munka, 

ebédre helybe jön a friss májas hurka. 

Süti már az asszony, hozza a pogácsát, 

iszunk majd rá egyet, nem húzok rovátkát! 

Felbuzdul a csapat, jók a kilátások, 

imígyen hangoznak már a kiáltások: 

Teli van a vedrem, hol az a puttonyos, 

hascsikarás gyötri, vagy fa alatt hortyog? 

Évődés, kacagás veri fel a határt, 

fészkéről felröppen egy énekesmadár. 

A kócos kordonok fel is lélegeznek, 

leszedték vállukról a sok édes terhet. 

Emberek búcsúznak egy jó éjszakáttal, 

fárasztó, szép nap volt a sok jó baráttal. 

Koccintanak még az új bor sikerére, 

s kívánnak egymásnak tartós egészséget. 

Eloltja lámpáját, álmos már a Nap is, 

Éj-madár kitárta fekete szárnyait. 

Égi atléták közt versenyfutás indul, 

galaxis pályáján leggyorsabban ki fut? 

Izzó tűzcsóvájuk sziporkázva fénylik, 

felderítik még a szép Vénusz kedvét is. 

Mikor a Nap unta éjszakai álmát, 

nyújtózik egy nagyot, felnyitja pilláját. 

Arany fényözönnel tekint le a tájra, 

smaragdcseppet hint rá mindegyik fűszálra. 

Almák kerek képét pirosra csókolja 

- aggódva figyeli meggyötört bolygónkat. 

Hordók már színültig finom, édes musttal, 

pincében szükséges a gyakori mustra. 

Gyertyával óvatos a hozzáértő gazda, 

nem tréfa a mustgáz, életet kioltja. 

Ha teheti körülnéz, erjedést hallgatja, 

csípős murci most már a hordók tartalma, 

mely dolgozik tovább zajos erjedéssel, 

válik jó nedűvé hónapok teltével. 

Ez alatt sok munkát, törődést igényel, 

hogy meg is feleljen fajtája nevének. 

Hírét-nevét vigye a boros gazdának, 

mert nem veszhet kárba sok nehéz munkája. 

Jófajta magyar bor dicsőséget hozott, 

híres termőhelyük, nevük meg nem kopott: 

Eger, Gyöngyös, Villány, Pannonhalma, Csopak, 

Somló, Boglár, Sopron, Badacsony, Mór, Tokaj! 

Irsai, Kéknyelű, Leányka, Kadarka, 

Furmint, Hárslevelű - rég` tilos a Noah! 

"Jó bor, jó egészség" azt mondja a nóta, 

mértékkel fogyasztva - ne feledkezz róla! 

Asztalon palack bor koronája lehet 

finom ételeknek, bizony, mondom nektek. 

Jól vésd ezt eszedbe, nem lesz bajod soha, 

víg kedvre derít majd Tramini mámora.