2017. szeptember 2., szombat

Létkérdések…

Aranyosi Ervin: Létkérdések…


Ismerd meg önmagad! Ki vagy valójában?
Vajon az, ki egykor voltál a pólyában?
Akkori énedtől mily messze kerültél?
Miért váltál mássá, mint mikor születtél?

Kik formálták lelked, kik hatottak rája,
milyenné változott lelked szép ruhája?
Mi keltett félelmet, vagy szorongást benned?
Mi akadályozott önmagaddá lenned?

Igaz volt-e minden, amit megtanultál,
vagy csak hiedelmek csapdájába hulltál?
Vajon milyen vágyad kísér át a léten,
vezet-e egy csillag át a sötétségen?

Tudod-e, hogy ki vagy, s lelked mire képes?
Tudsz-e változtatni? Vajon lehetséges?
Van beleszólásod, vagy csak áldozat vagy,
s abból csipegethetsz, amit mások adnak?

Mondd csak, kell-e félned élettől, haláltól?
Ha van valós célod, mi az ami gátol?
Van-e feltétele ma a szeretetnek?
Vannak segítőid, kik jó felé vezetnek?

Képes vagy-e hinni mindig önmagadban?
Saját gondolatod nyílik meg szavadban?
Úgy élsz, ahogy mások azt elvárják tőled,
mások tervezik meg várható jövődet?

Képes vagy-e arra, hogy te is teremtsél,
önmagad szeretve, vonzzon végtelen cél?
Képes vagy-e szebbé tenni a világod?
Van-e erőd hozzá, van-e bátorságod?

Ismered-e magad, hogy mire vagy képes?
Eltudsz vajon jutni mások szép szívéhez?
Képes vagy-e másnak szebbé tenni sorsát,
szeretet-kenyérből osztogatni morzsát?

Akarsz-e megélni boldogabb világot?
Szívedben nevelni szeretet-virágot?
Akarod-e magját szétszórni a szélbe,
akarod-e látni azt kikelve, élve?

Változz előnyödre, s élj meg minden percet,
keress egy szebb utat múló életednek!
Keresd az értelmét – miből, mit tanultál?
Milyennek születtél, s mivé alakultál?

Kérdésre a válasz, mind ott él tebenned.
önmagadba nézve meg kellene lelned.
Ott él a szeretet, hát szeresd önmagad,
s szórjad a világra, mert annál több marad!

Mert, amit kiküldesz, visszatükröződik,
az elvetett mag sem hullik, csak a földig,
majd szépen kikelve mutat neked szépet,
szeretet vizétől virágzik az élet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...