Gyermeket játszani

Pálinkás Imre: Gyermeket játszani

- Bolond vagyok - mondtam, 

hozzá egy nagyot vigyorogtam 

s a szó megfagyott a levegőben, 

rám néztél szomorú-meglepetten: 

-ne játssz a szavakkal, komoly ember vagy! 

Nem! Kedvesem! Nem! 

Engedj újra gyermeknek lennem, engedj játszani, 

a múltba temetett időkbe pajkosan visszakacsintani, 

megkeresni kis-autóm elveszett kerekét, 

látni a kitárulkozó világ minden színét, 

futni a képzelet végtelen ösvényén 

és botlani a meglepetés küszöbén. 

Engedd újra s megint 

tiszta hittel látni a világot, 

letörölni arcomról a sok mocskot, 

add vissza rég elveszett, széttépett bizalmam, 

s újra csak az igaz szó tiszta dallamát halljam. 

Engedd, 

hogy bűneim terhét levessem magamról, 

menekülhessek a kínzón fájó álmokból, 

engedj néha nem-felnőttnek lenni, 

engedj néha gondtalan gyermeket játszani.