Kolarics Enikő: Kereslek...
Kereslek, idegen és ismerős arcokban,
Megjátszott és őszinte mosolyokban,
Kereslek zavart és nyílt tekintetekben,
Keserves zokogásban, örömkönnyekben.
Kereslek kimondott és kimondatlan szavakban,
Szívtépő érzésekben, gondolatokban,
Kereslek lágy, könnyed énekszóban,
Szél szárnyán szálló, mély sóhajokban.
Kereslek hazug és igaz szívekben,
Börtönben láncra vert és szabad lelkekben,
Kereslek lidérces, tündérmesés álmokban,
Soha ki nem alvó tűz eleven lángjában.
Kereslek mámoros, züllött éjszakákban,
Pattogó tüzekben, meleg szobákban,
Kereslek a bor zamatos ízében,
Összefonódó, vad ölelésekben.
Kereslek a nappalok perzselő fényében,
Fekete éjszakák hűvös sötétjében,
Kereslek az egek bársonyos kékjében,
Tenger és óceán szédítő mélyében.
Kereslek, kutatlak, de minden hiába,
Bármerre járok, sehol sem talállak,
Legmélyebb tárnában, legmagasabb toronyban,
Földön és égen, Mennyben és Pokolban.
Kergetlek, üldözlek, nem adom fel soha,
Benne élsz te minden élőben és holtban,
Te vagy a mindenség, így mindenütt jelen vagy,
Tán nem is tudom igazán, ki vagy és mi vagy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése