Gy. Orbán Éva: Szüret
Szőlőtőkék fürtje egyre édesedik,
gondterhelt a gazda, esélyt mérlegeli.
Mint édes gyermekét vigyázza és éber,
mert a szőlőtermés érett korba lépett.
Olyanná válik, mint felajzott nyíl húrja,
ha nem jól időzít, rövidet ő húzza.
S eljön a szüretnek várva várt ideje,
sor végén diófa, kedvesen integet.
Kezdődik a munka, elkel sok fürge kéz,
sárga, piros bogyó íze, mint lépesméz.
Lesz is ebből jó bor, ha kiforr majd a must!
Istenek közt figyel a jó öreg Bacchus.
No, de addig is, haj, sok a gazda dolga,
míg a szőlő leve kerül a hordókba.
Mert kényes ám a lé, mint ártatlan jánykák,
forrni, élni szeret tiszta, vetett ágyán.
Magadévá teszed, tüzes csókkal bódít,
és mire feleszmélsz, máris fejbe kólint.
Pincékben a hordók glédája áll szépen,
dongája, abroncsa mind olajtól fényes.
Belül már a kénfüst rendesen átjárta,
ami árthat bornak, ezzel már kizárva.
Prés, kádak, kármentő, őrlő, dézsák, lopó -
mennyi lesz a mustfok? Kell még egy fokoló!
Így előkészítve, minden, mi alkalmas,
nyugovóra fejét gazda is lehajtja.
Rokonok, barátok kora reggel gyűlnek,
álmosság szab határt széles jókedvüknek.
Tapasztalt a gazda, ebből is felkészült,
szíves szavaival ekképp áll elébük:
Kedves jó barátok, segítők munkámban,
kezdjük hát napunkat pohár pálinkával.
Azután dologra, haladjon a munka,
ebédre helybe jön a friss májas hurka.
Süti már az asszony, hozza a pogácsát,
iszunk majd rá egyet, nem húzok rovátkát!
Felbuzdul a csapat, jók a kilátások,
imígyen hangoznak már a kiáltások:
Teli van a vedrem, hol az a puttonyos,
hascsikarás gyötri, vagy fa alatt hortyog?
Évődés, kacagás veri fel a határt,
fészkéről felröppen egy énekesmadár.
A kócos kordonok fel is lélegeznek,
leszedték vállukról a sok édes terhet.
Emberek búcsúznak egy jó éjszakáttal,
fárasztó, szép nap volt a sok jó baráttal.
Koccintanak még az új bor sikerére,
s kívánnak egymásnak tartós egészséget.
Eloltja lámpáját, álmos már a Nap is,
Éj-madár kitárta fekete szárnyait.
Égi atléták közt versenyfutás indul,
galaxis pályáján leggyorsabban ki fut?
Izzó tűzcsóvájuk sziporkázva fénylik,
felderítik még a szép Vénusz kedvét is.
Mikor a Nap unta éjszakai álmát,
nyújtózik egy nagyot, felnyitja pilláját.
Arany fényözönnel tekint le a tájra,
smaragdcseppet hint rá mindegyik fűszálra.
Almák kerek képét pirosra csókolja
- aggódva figyeli meggyötört bolygónkat.
Hordók már színültig finom, édes musttal,
pincében szükséges a gyakori mustra.
Gyertyával óvatos a hozzáértő gazda,
nem tréfa a mustgáz, életet kioltja.
Ha teheti körülnéz, erjedést hallgatja,
csípős murci most már a hordók tartalma,
mely dolgozik tovább zajos erjedéssel,
válik jó nedűvé hónapok teltével.
Ez alatt sok munkát, törődést igényel,
hogy meg is feleljen fajtája nevének.
Hírét-nevét vigye a boros gazdának,
mert nem veszhet kárba sok nehéz munkája.
Jófajta magyar bor dicsőséget hozott,
híres termőhelyük, nevük meg nem kopott:
Eger, Gyöngyös, Villány, Pannonhalma, Csopak,
Somló, Boglár, Sopron, Badacsony, Mór, Tokaj!
Irsai, Kéknyelű, Leányka, Kadarka,
Furmint, Hárslevelű - rég` tilos a Noah!
"Jó bor, jó egészség" azt mondja a nóta,
mértékkel fogyasztva - ne feledkezz róla!
Asztalon palack bor koronája lehet
finom ételeknek, bizony, mondom nektek.
Jól vésd ezt eszedbe, nem lesz bajod soha,
víg kedvre derít majd Tramini mámora.
