Végtelen szerelem

Hollósy-Tóth Klára Éva: Végtelen szerelem 


Az egész életem rád építettem, 
s most sikong a lelkem, mint künn a szél, 
költői képet álmodott szemem, 
és köröttem kiüresedett a lét. 

Velem maradt, mit annyira szerettem, 
szemeidben a féltés, a reszketés, 
olyan élesen tudsz élni még bennem, 
mintha most váltunk volna el, imént. 

és helyetted már csak a csend beszél, 
a szavaid metamorfózisa, 
a tolongó érzések halmaza, 
kételkedés, s reszkető szenvedély. 
emlékeim játszanak velem még, 
a szerelem, a nem múló, a mély.