Szemed sarkából

Szemed sarkából 


Szemed sarkából loptam szerelmet 
egy kávé-szagú, régi hajnalon. 
Már egy hete éltünk egymás mellett, 
de addig talán nem volt alkalom, 

hogy észrevegyem a nyilvánvalót: 
a szomorú félmosolyod mögött 
egy nő rejtőzik, ki nem csak hogy nő, 
de talán a Nő, minden nő között. 

Nem volt még teljesen kész a sminked, 
a hajad is kócos volt, zilált, 
de az a révedt, szomorú tekintet! 
Szívem vadul vert, a tüdőm zihált. 

Mellemben akkor virágok nyíltak, 
fejemben a szféráknak hangja szólt, 
a hormonok őrült táncra hívtak, 
a hold lett a nap, és a nap a hold.