Dal

Wass Albert: Dal 


Mikor az első csókot adtad: 
már az ősz osont a fák alatt, 
Kapirgáló szelek kutattak 
avar-homályban árnyakat; 

A fákra ráhajolt az este, 
s az est meséje régi volt... 
csókunkat fák közül kileste, 
és kacagott a régi hold; 

Felettünk fényes csillag égett, 
s két csillag volt a két szemed... 
beléje néztem: vissza-vissza nézett... 
és bíztatott és kérdezett... 

Szellõt üzent az esti távol, 
és azt üzente: Csend legyen... 
S a hervadás-erezte fákról 
lekacagott a szerelem.