Céltalanul
"Céltalanul bolyongok az utcán.
Nincs sehol, senki, aki rám vár.
Nincsenek már célok és álmok.
A szerelem útján egyedül, járok.
A remény elszállt, hitem elveszett.
Így távol egymástól, élni nem lehet.
Mindent elvittél, mi egykor szép volt.
Szíved a szívemmel, örökké harcolt.
Mi el nem múlik, a nyomomban marad.
Ahogy a nap fénye a felhők elött halad.
Már nem hiszek többé, soha senkiben.
Fáj, hogy a sok, hazug szavadat elhittem.
Az élet, mint a kártyavár, összeomlott.
Az álom, mi te voltál, most szertefoszlott.
Nem maradt más nekem, csak a magány.
S a szívem, mely társra, soha nem talál."
"Céltalanul bolyongok az utcán.
Nincs sehol, senki, aki rám vár.
Nincsenek már célok és álmok.
A szerelem útján egyedül, járok.
A remény elszállt, hitem elveszett.
Így távol egymástól, élni nem lehet.
Mindent elvittél, mi egykor szép volt.
Szíved a szívemmel, örökké harcolt.
Mi el nem múlik, a nyomomban marad.
Ahogy a nap fénye a felhők elött halad.
Már nem hiszek többé, soha senkiben.
Fáj, hogy a sok, hazug szavadat elhittem.
Az élet, mint a kártyavár, összeomlott.
Az álom, mi te voltál, most szertefoszlott.
Nem maradt más nekem, csak a magány.
S a szívem, mely társra, soha nem talál."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése