Mindenszentek

Timár Judith: Mindenszentek napján 


Esteledik már, a mai csend békés, 
Lángra lobban ezernyi színes mécses. 
A temetőben fájó könnyes sóhajok 
feszületre kapaszkodnak, s virágok. 

Mintha leköltöztek volna a csillagok, 
úgy ragyognak fényükben a sírhalmok. 
Néma léptek jelzik temető csendjét, 
s összekulcsolt kezek, az ünnep mélységét. 

Leteszem koszorúm a szeretteim 
sírjára, imádságom a könnyeim 
párnájára, hogy legyen nyugalmatok 
békés, és Isten otthona örök hazátok. 

Juhász Gyula: Consolatio 


Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, 
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. 
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, 
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. 

Emlékük, mint a lámpafény az estben, 
Kitündököl és ragyog egyre szebben 
És melegít, mint kandalló a télben, 
Derűs szelíden és örök fehéren. 

Szemünkben tükrözik tekintetük még 
S a boldog órák drága, tiszta üdvét 
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt 
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.