Kun Magdolna: Szeretni mindhalálig
Azt mondják nincs örök, végtelen szerelem.
Azt mondják gyorsan jön - gyorsan múlik el,
s mikor elválunk fájni fog, átkozzuk a percet,
mely az utolsó pillantással vasbilincsbe verhet.
Nem tudom így van e, de én most is azt érzem,
ahogy hozzád simulva kezem két kezedhez ér,
s az kapocsként szorítja szárnyát nyitó lelkem...
ilyenkor mindent felülmúl az őrült szenvedély.
Ölembe hullt boldogságom soha nem adom.
Tőlem múlhatnak évek, és napok hagyhatnak el,
én mindig csak őt: azt az égig érő szívet akarom.
mi nem veszíti el soha énjének valódi mivoltát,
s megőrzi majd kincsként azt a mérhetetlen lázat,
mitől bódultan mámorossá váltak a forró éjszakák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése