2014. november 4., kedd

Szívem lázongott


Ábrányi Emil: Szívem lázongott 


Szivem lázongott, mint a tenger, 
Szélvészes éjen át, 
És partjait szakgatta, törte, 
És tépte önmagát. 

Eszméim, mint nyögő sirályok 
Bolyongtak szerteszét, 
És fergetegről, tört hajóról 
Jajongtak bús regét. 

Már hittem: ennek vége sem lesz, 
Örökké tart a vész, 
S számomra nincs más, csak vihar-zaj, 
Csak éj és szenvedés. 

Ó tenger, tenger, lázas tenger, 
Dühöd hogy elpihent! 
Tükörré váltál s a kacér ég 
Arcát fürkészi bent. 

Sajkát lebegtet mély vizednek 
Sötét hullámzata, 
S fodros habod libegve táncol, 
Mint lánykák víg hada. 

A tenger csöndes. Halk morajjal 
Suttogja el neved, 
S ringatja, mint egy szép szivárványt, 
Mosolygó képedet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...