Advent első vasárnapja

Kun Magdolna: Advent első gyertyalángja 


Advent első gyertyalángja legyen ma a béke, 
apró gyermekszívek szépreményű éke, 
ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha, 
szomorú arcocskáknak pihe-puha párna. 

Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly, 
ott is ahol kacaj hallik, s ahol bánat honol, 
hisz, ha Advent gyertyájában fellobban a láng, 
szeretettől fénylik ez a könnyező világ. 

Adventi gyertya színei 


Advent első vasárnapja 

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (december 1.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila. 


Advent második vasárnapja 

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól. 


Advent harmadik vasárnapja 

Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja. 


Advent negyedik vasárnapja 

Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon. 

Adventi gyertyák jelentése 


Az első adventi gyertya jelentése 

Az első gyertya meggyújtásakor végiggondolhatjuk azokat a próféciákat, amik a Messiás eljövetelét előre meghirdették. Isten annyira szeret minket, hogy már jóval a születésünk előtt gondja volt ránk. Jézus bennünket helyettesítő áldozatát előre hirdették a próféták. Hangzik ma is, utólag ez az örömhír: hogy úgy szereti Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János evangéliuma, 3. fejezet). 


A második adventi gyertya jelentése 

A második gyertya arra emlékeztet minket, ahogy az angyal hírül adta Máriának, majd Józsefnek is az örömhírt, hogy ők nevelhetik fel Isten Fiát, Jézust. 


A harmadik adventi gyertya jelentése 

A harmadik héten, amikor felgyulladnak immár három gyertya lángjai, arra a világosságra gondolhatunk, ami a pásztorokat is megvilágította. Eljött a világ világossága, és a sötétségből szabadulást hozott mindannyiúnknak. 

A negyedik adventi gyertya jelentése 

Amikor pedig a negyedik gyertya lángja is felragyog, eszünkbe juthat a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag ragyogása. 

Ha tehát már mindegyik gyertya ég, ez azt jelenti, hogy elérkezett a karácsony: boldogan ünnepelhetjük Jézus Krisztus születését, a nekünk adott végtelen Szeretetet. 

Az első vasárnap angyala

Kék köpenyben érkezik

Négy héttel karácsony előtt jelenik meg az első adventi angyal. Egy angyal, kék köpönyegbe öltözve, leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallhatják a hangját. Így szól hozzánk: „Figyeljetek! Isten nagy örömöt készít nektek. Isten fia eljön a Földre, hogy új erőt adjon az embereknek, hogy fényt és szeretetet hozzon minden ember szívébe. Készüljetek a fogadására". Advent első vasárnapján szólal meg először a kék köpenybe öltözött angyal, és keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt. 

A dér ...

Vessző Ágnes: A dér 


A dér ül már a rózsaszálon, 
A delelő nap még küld felé 
Néhány gyengéden simogató sugarat, 
S nyomán elindul 
Egy kis könnypatak, 
Az idő múlásának 
Szelíd üzenetei ezek, 
Mégis mindig találok benne valamit, 
Amit nagyon kedvelek. 

Megbámulom a vén diófát, 
Éppen a szemem előtt 
Lopja el a szél 
Az utolsó falevelet, 
Kopasz árvasággal várja már a telet. 

Sötét kis felhők 
Úsznak fölém, 
Néhány hópihe is 
Földet ér, 
Jól esik a kabátom melege, 
Kezeim zsebembe melengetem 
És gyönyörködő sétám 
Mára befejezem. 

A cél előtt a csúcson ...

Lelked, ha fázik ...

Nagy Krisztina: Lelked, ha fázik ... 


Ha hideg van fázol, kabátot veszel, 
szabad nyakadra, meleg sálat teszel. 
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi, 
kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi. 
Viszont... ha lelked fázik, és megfagyott 
hiába a test, mit az Isten rárakott 
üveges, rideg lesz a tekinteted 
nem veszed észre, ha a boldogság integet. 
A lelket mi melegíti? - a szeretet 
olyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted. 
Bezárul, akkor már hiába minden, árva 
fázik csak, a megváltó szeretetre várva. 
Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz róla 
hagytad, a gyülölet rideg sötétbe tiporja 
lelked, hát segits magadon! 
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon! 

Láthatatlan könnyek ...

Kun Magdolna: Láthatatlan könnyek ... 


Mennyi láthatatlan könnyet hord az ember, 
amit egész életében folyton megtagad, 
és mennyit visz magával a síron túli mélybe, 
hogy meg ne lássák azok, akik fontosak. 

Mennyi parázs--nyomú sebet eltakar a lélek, 
mikor halványságba rejti égésnyomait, 
s mennyi örömöt színlel akkor is, ha olykor 
véletlenek terítik ki rejtett kínjait. 

Ki igaz szívvel szeret, az hallgatni is tud, 
és tűrve viseli a bántás-okokat, 
mert az a szív, mely tudja mi a szenvedés, 
nem ruházza másra az önnön-gondokat. 

Mond, miért fáj a szerelem

,,Mond, miért fáj a szerelem, 
amit a sors nem teljesít be? 
Talán éppen ezért? 
S ha beteljesedne: biztos, hogy 
boldog lenne? 
Erre a választ csak Ő tudja: a 
SORS. 
De nem szép a sorstólm hogy 
olyan szerelmet ad, 
melynek minden perce, s 
gondolata csak fájdalmat hoz, 
Mi ellen küzdeni sem tudsz, mert 
reménytelen, 
S pont a reménytelenségből 
fakad a fájó szerelem.'' 

Maradj itt

Hangszerként bánj velem

Ligeti Éva: Hangszerként bánj velem 


Lennék kezedben szóló gitár 
felcsendülő lágy dallama, 
amely minden ablakot kitár, 
s akkor szíved is hallana. 

Kottámból játszanám zeném, 
bűbájos dal elandalít, 
különös varázzsal kezdeném, 
s e kellemes hang fellazít. 

Szólhatnék akár hárfa hangon, 
míg érzéki ujjad penget, 
rezdülésem túlnő harangon, 
érzéshegyeket megrenget. 

S tán bármilyen hangszer lehetnék, 
tehetnél akármit velem, 
virtuóz számokat szeretnék, 
doboljon szívünkben szerelem! 

Tele van a lelkem ...

Végtelen szerelem

Hollósy-Tóth Klára Éva: Végtelen szerelem 


Az egész életem rád építettem, 
s most sikong a lelkem, mint künn a szél, 
költői képet álmodott szemem, 
és köröttem kiüresedett a lét. 

Velem maradt, mit annyira szerettem, 
szemeidben a féltés, a reszketés, 
olyan élesen tudsz élni még bennem, 
mintha most váltunk volna el, imént. 

és helyetted már csak a csend beszél, 
a szavaid metamorfózisa, 
a tolongó érzések halmaza, 
kételkedés, s reszkető szenvedély. 
emlékeim játszanak velem még, 
a szerelem, a nem múló, a mély. 

A szeretet hangjai

Béres Andrea: A szeretet hangjai 


Légy szelíd őz egy rejtelmes erdőben , 
nyíló virágszőnyeg , a végtelen mezőben. 
Légy egy apró hal , a hullámzó tengerben , 
szabadság fénye egy sólyom szemében . 
Légy hajnal a gyermeked szívében , 
harmattal füröszd a szeretet vizében . 
Légy nyugvó nap a szürkéllő estében , 
hold fénye a sötétnek éjében . 

Légy ártatlan gyermek , föld Anya ölében, 
szerető kedves , kedvese szemében . 
Légy gyengéd egy szerelmes szívében , 
erő mi adatott , elfér a kezedben . 
Légy szótlannak , szava helyett hangja , 
zene annak , ki meg nem hallhatja . 
Légy a szivárvány színe mindazoknak , 
ki a színeket a szívében hordja . 

Légy pásztora , egy eltévedettnek , 
pislákoló gyertyaláng , a sötétben rekedtnek . 
Légy meleg napfény egy didergő embernek , 
aprópénz a sokat nélkülözőnek. 
Légy ki az égre emelt fővel nézhet , 
aprókat lépve mégis felhőkhöz érhet. 
Légy az , ki a földre letérdepelve , 
egy csillagmintát a szívébe présel le . 

Légy kenyérfalat, egy éhező kezében , 
csörgedező csermely , egy szomjúhozó népnek . 
Légy az , ki betűt vetni tanít , 
s egy gyermekszívet ölelésre indít. 
Légy minden és ne legyél semmi , 
csak tanítsd meg a világot szeretni . 
Légy egy , a mindennel, a jutalom tied , 
szívedbe költözik a béke s a szeretet . 

Légy botja egy ősz remegő kéznek , 
bátorítás s egy szó a félénknek . 
Légy csendes béke , útra készülőnek , 
mécses láng az épp megbékélőnek . 
Légy egy mosoly , más arcára írva , 
egy könnycsepp , mi a lelket tisztítja . 
Légy TE ki úton van éppen , 
s minden csomagja a szemében a BÉKE . 

Dal

Wass Albert: Dal 


Mikor az első csókot adtad: 
már az ősz osont a fák alatt, 
Kapirgáló szelek kutattak 
avar-homályban árnyakat; 

A fákra ráhajolt az este, 
s az est meséje régi volt... 
csókunkat fák közül kileste, 
és kacagott a régi hold; 

Felettünk fényes csillag égett, 
s két csillag volt a két szemed... 
beléje néztem: vissza-vissza nézett... 
és bíztatott és kérdezett... 

Szellõt üzent az esti távol, 
és azt üzente: Csend legyen... 
S a hervadás-erezte fákról 
lekacagott a szerelem. 

Az ősz hegedűje

BARÁTOD AZ...

Csabai Lajos: Barátod az ...


Mondják egyesek: barátod az, 
Ki melletted őrültségeidben is kitart 
Ha mással vitába kerülsz 
Igazat mindig néked ad. 
Mondják, barátod az, 
Ki bajban együtt sír veled 
Bármi dologba fognál is 
Mindenben segít neked. 

Én azt mondom: barátod az, 
Ki odaadja az utolsót is neked 
Étkét megosztja, ha éhezel, 
S érted vitázik, nem ellened. 
Ki ha szakadék felé mégy 
Nem veled tart, de elédbe áll! 
Ha téveszme gyötri lelkedet, 
Tükröt tart, segít, míg szíved 
A jó útra ismét rátalál. 
Ő kölcsön adja két szemét neked, 
Ha nem engednek látni könnyeid, 
S ha néha nem ért egyet veled, 
Nem ellenséged ő! Ne hidd! 
Mert abszolút igazság nincsen, 
De van ki messziről jön, többet lát 
S ha vehemens is, még nem kötekedő 
Csak óvna, hogy ne kövess el hibát. 
És ha mennie kell, 
Mert vére, sorsa hajtja őt, 
Nem úgy dob el Téged mint 
Kiszolgált, megunt keszkenőt. 

Nem ér semmit!

Nem ér semmit! 


Nem ér semmit a perc, 
Nem ér semmit az óra, 
Nem ér semmit az élet, 
Ha nem érezlek Téged. 


Nem ér semmit a vers, 
Nem ér semmit az óda, 
Nem ér semmit az ének, 
Ha nem ragad meg Téged, 


Nem ér semmit az est, 
Nem ér semmit a Hold ma, 
Nem ér semmit az éjjel, 
Ha nem melletted ér el, 


Nem ér semmit a csend, 
Nem ér semmit a hajnal, 
Nem ér semmit a reggel, 
Ha nem melletted ébreszt. 


Nem ér semmit a kéz, 
Nem ér semmit a kar, 
Nem ér semmit a lélek, 
Ha nem ölelhet Téged. 


Nem ér semmit a szív, 
Ha nem Érted dobban. 
Nem ér semmit a gondolat, 
Ha nem feléd kószál. 
Nem ér semmit a sóhaj, 
Ha nem miattad fakad. 
Nem ér semmit a szó, 
Ha nem Hozzád szól........ 


.......Nélküled én is semmi vagyok!.... 

Szeretni mindhalálig

Kun Magdolna: Szeretni mindhalálig 

Azt mondják nincs örök, végtelen szerelem. 
Azt mondják gyorsan jön - gyorsan múlik el, 
s mikor elválunk fájni fog, átkozzuk a percet, 
mely az utolsó pillantással vasbilincsbe verhet. 

Nem tudom így van e, de én most is azt érzem, 
ahogy hozzád simulva kezem két kezedhez ér, 
s az kapocsként szorítja szárnyát nyitó lelkem... 
ilyenkor mindent felülmúl az őrült szenvedély. 

Ölembe hullt boldogságom soha nem adom. 
Tőlem múlhatnak évek, és napok hagyhatnak el, 
én mindig csak őt: azt az égig érő szívet akarom. 

mi nem veszíti el soha énjének valódi mivoltát, 
s megőrzi majd kincsként azt a mérhetetlen lázat, 
mitől bódultan mámorossá váltak a forró éjszakák. 

Szemed sarkából

Szemed sarkából 


Szemed sarkából loptam szerelmet 
egy kávé-szagú, régi hajnalon. 
Már egy hete éltünk egymás mellett, 
de addig talán nem volt alkalom, 

hogy észrevegyem a nyilvánvalót: 
a szomorú félmosolyod mögött 
egy nő rejtőzik, ki nem csak hogy nő, 
de talán a Nő, minden nő között. 

Nem volt még teljesen kész a sminked, 
a hajad is kócos volt, zilált, 
de az a révedt, szomorú tekintet! 
Szívem vadul vert, a tüdőm zihált. 

Mellemben akkor virágok nyíltak, 
fejemben a szféráknak hangja szólt, 
a hormonok őrült táncra hívtak, 
a hold lett a nap, és a nap a hold. 

Szerelmes vers

Aranyosi Ervin : Szerelmes vers 


Mikor a két szemedbe nézek, 
tükröt tartasz nekem, hogy mit érzek, 
és hogyan élek, ki vagyok, 
visszajelzést csak itt kapok. 
Mikor a két szemedbe nézek, 
megváltozom, ruhát cserélek. 
Azt akarom, hogy jobbnak lássál, 
Különb legyek mindenki másnál. 
Mikor a két szemedbe nézek 
Elvarázsollak, megigézlek, 
s bűvkörben élünk mind a ketten, 
harmonikusan, szerelemben. 
Kitágítanám ezt a világot, 
tovább adva a boldogságot. 
Érezze más is mit jelent! 
Eggyé gyúrt jövőt és jelent, 
időtlenséget, tisztaságot, 
egy felszabadultabb szebb világot, 
hol mindenki tudná, hogy mit érzek, 
mikor a két szemedbe nézek. 

Gyönyörű, gyönyörű

Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű 


Hátam mögött - szívem is hallja 
törik az őszi fű 
Te jössz, tudom. Miről? 
A lépted nesze is gyönyörű. 

Gyönyörű lesz, ha megjelensz 
már csak egy pillanat. 
Gyönyörű rögtön a világ 
mihelyt része vagy. 

Fásult volt, borús a szívem 
szomorú, keserű. 
Ha benne vagy 
a szívem is ragyogó, gyönyörű! 

Ködös őszi táj ez a szív 
de ha Nap besüt 
üveges lombja fölragyog 
tündöklik mindenütt. 

Van olyan

Börzsönyi Erika: Van olyan 


Van olyan, hogy a 
szerelem nem talál 
szavakat, ilyenkor a 
szerelem csak kézen 
fog és simogat, van 
olyan, hogy a szerelem 
nem talál szavakat, 
olyankor csak megetet 
és megitat, van olyan, 
hogy a szerelem csak 
jó és szeretet, csak ennek 
vége soha, de soha ne 
legyen, maradj velem mindig 
szépséges szerelem... 
Gyönyörűm, gyönyöröm, 
egyetlen szerelmem. 

Nem tudtál szívből...

Nem tudtál szívből... 


"Nem tudtál szívből szeretni, 
S most én megpróbállak feledni. 
Szerettelek igazán, hogy mennyire, azt te nem tudhatod, 
Elhoztad szívembe a felkelő napot, majd szerelmed alábbhagyott. 
Még mindig szeretlek téged, de érzem 
Soha nem fogsz úgy szeretni mint én téged. 
Még fájnak az emlékek, és fáj a szív, 
Üres a szó, mely téged hív. 
Egy lány, egy érzés, lassan vége már, 
Már nem várom hogy újra eljöjjön a nyár... 
Meleg szellő cirógatja testem, 
Hideg szél fúj a szívemben. 
Együtt vagyunk, mégsem vagy velem, 
Szerelmem irántad reménytelen. 
Már nem várok és nem remélek semmit, 
Nem futok olyan után ki mást hív. 
Szeretném remélni hogy egyszer majd rámtalál 
Kinél szerelmem ugyanolyan viszonzásra talál. 
Veled vagyok, bár tudom reménytelen, 
De nehezen tudom elképzelni nélküled az életem. 
Szeretném hinni, hinni hogy változhatsz, 
És szerelmünkre újból beköszönt a tavasz. 
De most sem hívsz és nem nézel felém, 
Számunkra már tényleg nincs több remény. 
Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás, 
De naiv kis szívem még csodára vár. 
Várom a hajnalt, és figyelem az eget, 
Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed..." 

Egy idő után eljutsz arra a pontra ...

Céltalanul

Céltalanul 


"Céltalanul bolyongok az utcán. 
Nincs sehol, senki, aki rám vár. 
Nincsenek már célok és álmok. 
A szerelem útján egyedül, járok. 

A remény elszállt, hitem elveszett. 
Így távol egymástól, élni nem lehet. 
Mindent elvittél, mi egykor szép volt. 
Szíved a szívemmel, örökké harcolt. 

Mi el nem múlik, a nyomomban marad. 
Ahogy a nap fénye a felhők elött halad. 
Már nem hiszek többé, soha senkiben. 
Fáj, hogy a sok, hazug szavadat elhittem. 

Az élet, mint a kártyavár, összeomlott. 
Az álom, mi te voltál, most szertefoszlott. 
Nem maradt más nekem, csak a magány. 
S a szívem, mely társra, soha nem talál." 

Csupa szerelem az életünk

Csupa szerelem az életünk 


Csupa szerelem az életünk, 
Élünk, remélünk, szeretünk, s feledünk. 
Minden szerelem egy újabb remény, 
Egy lehetőség arra, hogy boldog legyél. 
Ha úgy érzed, 
Az egész világ összefogott ellened, 
Egy Társra van szükséged, 
Egy Társra, ki nagyon szeret Téged! 
Kinek elmondhatod, mi nyomja a szíved, 
Bármit mondasz, Ő mindig megért Téged. 
S ha a fájdalomtól elered a könnyed, 
Egy forró csókkal engesztel ki Téged! 
Nincs ennél szebb dolog a világon, 
A szerelem egy fényes csillag a hétköznapokban. 
Egy csillag mely annyira fényes, 
Hogy elvakít mindenkit, de ugyanakkor nagyon kényes. 
Vigyázz e kincsre, nagyon vigyázz, 
S ezzel a tűzzel sohase játssz. 
Csak merülj bele szép szeme világába, 
S ajkad forrjon bele szerelmed ajkába! 

Ne add fel

Ne add fel 


Ha elromlik minden, mint megesik néha, 
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba, 
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol, 
Nevetnél bár, de sóhajtozol, 
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel, 
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel. 

Az élet furcsa dolgokra képes, 
Ilyesmit párszor mindenki érez, 
Számos hiba épp azért történik, 
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig. 
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz, 
A siker talán már csupán egy arasz. 

A cél sokszor nem oly távoli, 
Mint tétova ember balgán képzeli, 
Sokszor a küzdő nem várja meg, 
Hogy megnyerje a serleget, 
És túl késő, mire belenyilall, 
Hogy mily közel volt a diadal. 

A siker a kudarcnak fordítottja - 
Kétség fellegének ezüst árnyalatja - 
És nem tudjuk, mily közel a siker, 
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el; 
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás - 
Ha húz még az ág is, harcolj tovább! 

Kérdések Hozzád

Őri István: Kérdések Hozzád 


mit mond a szem a szemnek? 
az ajkak, mondd, mit üzennek? 
a kéz, ha kézre lel, 
mondd, nekünk mit felel? 
mit mond a szív, ha Néked dobban, 
mit mond a láng, mi Érted lobban? 
mit mondok én, ha kérdezel, 
mit mond a karom, ha átölel? 
s mit mondasz Te, Kedvesem? 
ha kérdezlek, 
ugye nem játszol velem? 
ugye szíved az, 
mi szól álom-éneken, 
s ő mondja a szót, 
mi Mennyország nekem: 
Szeretlek, Életem! 

Szívem lázongott

Ábrányi Emil: Szívem lázongott 


Szivem lázongott, mint a tenger, 
Szélvészes éjen át, 
És partjait szakgatta, törte, 
És tépte önmagát. 

Eszméim, mint nyögő sirályok 
Bolyongtak szerteszét, 
És fergetegről, tört hajóról 
Jajongtak bús regét. 

Már hittem: ennek vége sem lesz, 
Örökké tart a vész, 
S számomra nincs más, csak vihar-zaj, 
Csak éj és szenvedés. 

Ó tenger, tenger, lázas tenger, 
Dühöd hogy elpihent! 
Tükörré váltál s a kacér ég 
Arcát fürkészi bent. 

Sajkát lebegtet mély vizednek 
Sötét hullámzata, 
S fodros habod libegve táncol, 
Mint lánykák víg hada. 

A tenger csöndes. Halk morajjal 
Suttogja el neved, 
S ringatja, mint egy szép szivárványt, 
Mosolygó képedet. 

Megyek hozzád

Megyek hozzád 


Szerelem szárnyán repülök hozzád, 
Elviszem néked piruló csokrát. 
Csókot hintek kiszáradt ajkadra, 
Elárul mindent szívem dallama. 

Megérintelek tüzes kezemmel, 
Megégetlek perzselő szememmel. 
Kitépem dobogó szívedet, 
Ajándékba adom enyémet. 

Égek a vágytól, hogy hozzád érjek. 
Álmomban látom, szemeid égnek. 
Szállj még! Felém gyere. Siess! Gyorsan! 
Várj még! Hozzád megyek. Igen. Oda... 

Emlékezzünk...

Botos Ildikó: Emlékezzünk... 


Már nyújtózik a November, 
Élőkben emlékeket ébreszt. 
Ágyat vetett lelkekről, 
Kik örök nyugovóra tértek... 

Megkondul egy harang, 
Szél vitorlán szállnak, 
Isten vonja be égi fénnyel 
Az árválkodó keresztfákat... 

Mindenszentek

Timár Judith: Mindenszentek napján 


Esteledik már, a mai csend békés, 
Lángra lobban ezernyi színes mécses. 
A temetőben fájó könnyes sóhajok 
feszületre kapaszkodnak, s virágok. 

Mintha leköltöztek volna a csillagok, 
úgy ragyognak fényükben a sírhalmok. 
Néma léptek jelzik temető csendjét, 
s összekulcsolt kezek, az ünnep mélységét. 

Leteszem koszorúm a szeretteim 
sírjára, imádságom a könnyeim 
párnájára, hogy legyen nyugalmatok 
békés, és Isten otthona örök hazátok. 

Juhász Gyula: Consolatio 


Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, 
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. 
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, 
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. 

Emlékük, mint a lámpafény az estben, 
Kitündököl és ragyog egyre szebben 
És melegít, mint kandalló a télben, 
Derűs szelíden és örök fehéren. 

Szemünkben tükrözik tekintetük még 
S a boldog órák drága, tiszta üdvét 
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt 
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.