Titok

Horváth Mária: Titok

Elmerülve sötét éjben,

szemem szürke köd fátylában.

Újra felébredt a vágyam,

csillagfény lett sötét fátylam.

Szédítő vad kábulatban,

szerelemtől elvadultan.

Csak a testedet kívánom!

Puha párnán, meleg ágyon.

Békésen nagy nyugalomban,

ölelsz engem két karoddal.

Mozdulatlan pihensz csendben,

test a testtel egyek ketten.

Csillagfényű szikrák gyúlnak,

szívemben és lelkemben.

Villámaim elragadnak,

felébresztik alvó tested.

Szerelmünknek mámorában,

szenvedélyünk viharában.

Varázslatként élem én meg,

lángra gyúló szép szerelmed.

Kábulattól ébredezve,

valóságba visszatérve.

Az érzelmem nem változik,

álmok között ringatózik.

Nem hagylak el, tudom, érzem,

érted eped érző szívem.

Nem kívánok más egyebet,

csakis a Te szerelmedet.