H. Kohut Katalin: Őszi hölgy
Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik. -
Rozsdállanak a levelek,
sóhajtanak és pergenek,
rájuk lehel a hűvös szél,
titkon már tavaszról regél.
De míg az asszonyszív remél,
szerelem-bor kelyhe zenél.
Halk koccintás, forró bókok,
ajkát szomjazzák a csókok.
Megrészegültem egészen
kegyedtől az ősz hevében,
szeme kökény, de nem fagyos,
áhítattal rám pillant most.
Járjuk el az őszi sanzont,
nászi táncunk szerelmet font,
s jöhet hideg, összeforrva
szívünk már egymásnak foglya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése