Sárhelyi Erika: Őszbe léptem
Őszbe léptem. A szakadatlan, monoton
hulló eső, mintha szívemből folyna el.
Szomorú pocsolyák közt lépdel a lábam,
A szürkeség fölém nő és magába nyel.
Lelkem mélyén forró nyarak gubbasztanak,
akár itt felejtett, törött szárnyú fecskék.
Ablakom előtt dühöng az őrült piktor,
ecsetjéről fröcsög a rozsdaszín festék.
Hiába fúrom tekintetem az égbe,
hiába hozom le az összes szenteket.
Őszbe léptem, térdig avarban gázolok,
Nehéz ma hinnem, hogy a holnap szebb lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése