2021. november 30., kedd

A barát az attól jó, hogy lehet vele őszinte lenni

A barát az attól jó, hogy lehet vele őszinte lenni, kimaradnak a játszmák és a kímélő, hogy-ne-okozzak-fájdalmat-neked hazugságok, nem kell fel- és leépíteni, nem vársz el tőle semmit, és ő sem tőled, megmarad a gondolatok és tettek szabadsága, nem értékel, nem ítél el, nem akar megváltoztatni, egyszerűen a barátod.

Turóczi Ildikó

2021. november 29., hétfő

Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette

Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette


Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül, élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot; és hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük.

Ne hasonlítsd magad senkihez; ezzel kockáztatnád, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak Nálad nagyobbak is, kisebbek is. Örvendj a terveidnek, ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek. Törődj a hivatásoddal, még ha mégoly szerény is; ez igazi érték az idők változó virágzásában.

Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok ember keresi a nagy ideálokat; és az életben mindenütt meg lehet látni a hősiességet. Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot. Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az - minden esetleges terméketlenségével és kiábrándulásával együtt is - ugyanolyan örök, mint a fű.

Fogadd szívesen az évek tanulságait, emelt fővel hagyva magad mögött/lemondva a fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben. De ne bosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz. Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni. És függetlenül attól, hogy Számodra világos vagy nem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.

Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben. Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép.

Figyelj. Törekedj a boldogságra.


1692-ből származó írás, Baltimore-ban, egy régi templomban találták.
A szerző ismeretlen.

2021. november 28., vasárnap

Advent első vasárnap 2021

 


Kassák Lajos: Advent van


Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra…
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba -
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett a testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és a lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba
révedek.
Hiánya - így advent idejében -
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝

Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom - onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.





2021. november 27., szombat

Csapongó gondolat

Szatmári Ildikó: Csapongó gondolat


Oly jó sokszor a csend és a magány,
lelked akkor majd magára talál.

Állandóan csapong a gondolat,
előhozza a lévő gondokat.
Folyton járatja ember az agyát,
problémája ha nem hagyja nyugtát.

Gyötri fejét a bizonytalanság,
ha nincs kérdésére bizonyosság.
Gondolatai szélsőségesek,
agyát őrlik a félő kételyek.

Ember gondolkodása rejtelem,
sebére gyógyírt keres szüntelen.
Akkor szűnik meg nyugtalansága,
ha rátalál megoldás kulcsára.

2021. november 26., péntek

Őszbe léptem



Sárhelyi Erika: Őszbe léptem


Őszbe léptem. A szakadatlan, monoton
hulló eső, mintha szívemből folyna el.
Szomorú pocsolyák közt lépdel a lábam,
A szürkeség fölém nő és magába nyel.

Lelkem mélyén forró nyarak gubbasztanak,
akár itt felejtett, törött szárnyú fecskék.
Ablakom előtt dühöng az őrült piktor,
ecsetjéről fröcsög a rozsdaszín festék.

Hiába fúrom tekintetem az égbe,
hiába hozom le az összes szenteket.
Őszbe léptem, térdig avarban gázolok,
Nehéz ma hinnem, hogy a holnap szebb lehet.

2021. november 25., csütörtök

Ha nőt szeretsz



Sohonyai Attila: Ha nőt szeretsz


Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelenidő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.
Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!
Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!
Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
-de csak neki!- néha nála is
törékenyebb vagy. Ha ő
olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.
Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:
ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!

2021. november 24., szerda

Őszi hölgy




H. Kohut Katalin: Őszi hölgy


Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik. -

Rozsdállanak a levelek,
sóhajtanak és pergenek,
rájuk lehel a hűvös szél,
titkon már tavaszról regél.

De míg az asszonyszív remél,
szerelem-bor kelyhe zenél.
Halk koccintás, forró bókok,
ajkát szomjazzák a csókok.

Megrészegültem egészen
kegyedtől az ősz hevében,
szeme kökény, de nem fagyos,
áhítattal rám pillant most.

Járjuk el az őszi sanzont,
nászi táncunk szerelmet font,
s jöhet hideg, összeforrva
szívünk már egymásnak foglya.

2021. november 23., kedd

Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek

Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak, és ide-oda libbennek a széllel.

Delia Owens

2021. november 22., hétfő

Ősz-színek





Steel: Ősz-színek


Szalmaláng ma már az alkonyatfény,
csak néhol kap orcás pír-szint az Ég,
a szél szójárása halk maradt még,
zizgő, mint egy lapozott lányregény.

Kósza füstcsíkok lesznek az árnyak,
utcahosszt és láthatárt kormolnak,
tűnt koruk rajzolják vézna lomboknak.
Csillagok verdeső főnix-szárnyak,

szétfröccsennek a tejfolt-fellegek,
összemaszatolva az éjasztalt.
Fekete bádog a hideg aszfalt,
sápadt vajaskifli-hold feldereng.

Majd izzásba kezd a hajnalparázs,
mint ezernyi templomi gyertyasugár,
lehelve nappalt a sötét után.
Kinyitja mélyét az életgarázs,

hangdudák nyüzsögnek át a csenden.
Beindulnak az embermotorok,
s míg hullnak tarka levélkorongok,
a páraősz borongássá cseppen.

2021. november 20., szombat

Rapszódia egy őszi kertben

 



Vas István: Rapszódia egy őszi kertben


Csapzottan tarka lett az a fényteli kerted,
Későn süt fel a nap, hamar homálylik,
Elfagytak, feketednek
Napraforgóid, dáliáid,
Még nyílnak, őszien égnek – már nem sokáig –
Napszomjas, késő helianthusok:
Az elmúlásból is itt körül az világít,
Ami nekünk meg nem adatott.

Piroslik már a kis meggyfád – milyen lesz,
Ha jön a nagy esőzés hirtelen?
Szebbek a rőt levelek, ha kerengnek
Nedves szelekben is tündérien.
Már várja a nemes, növényi sejtelem
Novemberi esők verését:
Itt győzni fog minden enyészeten
A szépség.

Magunkra gondolok – a szívre, a gyomorra,
Nem a haláltól félek, féltelek.
De miért kell nekünk magunktól undorodva
Megérni – ha megérjük – a telet?
Szépségben boldogult virágok, levelek –
S ha holdba, csillagokba ér az ember,
Csúnyán közelítő telében mire mehet
Ezzel a földi förtelemmel?

Elfagyott rózsák, dáliák: a kertünk
Új és új szépség akkor is, ha pusztul.
Meglátjuk most, hogy mit szereztünk
Bőrön, beleken, szerveken túl?
Ez még az ősz, ha jól, ha rosszul,
Most vívj, most védd magad,
Míg végső hódításra el nem indul
A sejtjeinkbe zárt tudat.

Hát lett-e tízezer éveken át
Szépség, ami nem a miénk?
Vagy tud-e ilyet a lomb, a virág:
Eltenni télire a fényt?
Nincs miért adnunk a szerényt:
Még csúf estünkben is több szépségünk marad,
Mint amit valaha pompáztak elénk
Virágok, madarak.

Mi más értelme van az időben a szépet
Halmozni, ha nem ez,
Hogy mikor nyomorultul vergődik az élet,
Akkor is szép lehess?
Nem tréfából teremtett tartós és nemes
Szépséget annyi mesterünk és ősünk:
Azért, hogy te is vele védekezz,
Míg alantas elmúlással vesződünk.

Mit tud a virág, mit tud a tenyészet?
Rettentő szép rakéták, robbanva repüljetek!
Mindig nekünk teremtik a földöntúli szépet
Az emberi évezredek,
És mindig te leszel, és mindig én leszek,
Holdban, Marson, ki tudja, hol,
Míg meg nem leljük azt a képletet,
Nem nyughatom s nem nyughatol.

És új energiává lesz a múló idő
S új csillagmáglyát gyújt meg érted,
S vígasztalóvá lesz a rémítő,
S mindent meglátsz, mindent megértek,
És érthetetlen szenvedésed
Hétszer boldog szépségre válik:
Mosolyodban kinyílnak a régen semmivé lett
Napraforgóid, dáliáid.


2021. november 19., péntek

Fogd a kezem

Tóth Ágnes: Fogd a kezem


Nem tudok mást adni,
mint a pillanat fuvallatát,
melyben belőlem megmaradt
szeretetet adhatom át.
Nem tudom, Neked mit jelentek,
ha rám gondolsz az esti csendben.
Nem tudhatom, tekintetemből
mi sugárzik át fáradt szívedbe,
De adok, mert így születtem és
a mosolyomban vannak a remények,
A biztatás. Bár hogy és bár mit
is hoz a sors, része vagy életemnek.
Járd az utad, velem vagy nélkülem.
Nem tudhatom, hány év az életem.
Jó hogy vagy, velem vagy, s jó, ha
megfogod a kezem.
Az élet szép, de néha oly kegyetlen.
Szerelmet már nem adhatok Neked,
csak az időt, mikor itt vagy velem.
Szerető ölelésem, a szavak néma
csendjét, mikor közel kerülsz lelkemhez,
Mikor egy-egy pillanat csodává válik
és sikerül minden rosszat elfelednem.
Mind ketten őrzünk egy- egy szép álmot,
ami soha be nem teljesülhetett.
Az út vége felé még hiszem azt,
hogy nekünk nyílhat az utolsó
virág a késő nyári réten,
De ne szakítsuk le, hisz nem más,
mint emlékeink tárháza
őszt idéző napsütésben.


2021. november 17., szerda

Titok



Horváth Mária: Titok


Elmerülve sötét éjben,
szemem szürke köd fátylában.
Újra felébredt a vágyam,
csillagfény lett sötét fátylam.

Szédítő vad kábulatban,
szerelemtől elvadultan.
Csak a testedet kívánom!
Puha párnán, meleg ágyon.

Békésen nagy nyugalomban,
ölelsz engem két karoddal.
Mozdulatlan pihensz csendben,
test a testtel egyek ketten.

Csillagfényű szikrák gyúlnak,
szívemben és lelkemben.
Villámaim elragadnak,
felébresztik alvó tested.

Szerelmünknek mámorában,
szenvedélyünk viharában.
Varázslatként élem én meg,
lángra gyúló szép szerelmed.

Kábulattól ébredezve,
valóságba visszatérve.
Az érzelmem nem változik,
álmok között ringatózik.

Nem hagylak el, tudom, érzem,
érted eped érző szívem.
Nem kívánok más egyebet,
csakis a Te szerelmedet.


2021. november 16., kedd

Nyár és tél között




Zelk Zoltán: Nyár és tél között 


Nyár és tél között úgy vándorol
Október, November,
mint a poros országúton
két szomorú ember.

Kertek, lankák körül jönnek,
mennek havas tájra,
búsan integet utánuk
egy kopár fa ága.

Mint rossz gyerek, a szél őket
sárral megdobálja,
utánuk fut, ruhájukat
s hajukat cibálja.

Nyár mögöttük, tél előttük,
néha meg-megállnak
s búcsút intenek a hervadt,
búslakodó tájnak

2021. november 15., hétfő

Őszi reggel

Krancz Béla: Őszi reggel


Itt van az ősz újra már,
véget ért a forró nyár.
Szomorúan szürke minden,
még a nap is nehezen kel.
Hideg, csípős a szél,
körbeforog, táncra kér.
Mindent befed a ködlepel,
egy madár sem énekel.
Megszűnik a láthatár,
az orromig sem látok már.
Közel s távol minden álmos,
még a hajnalpír is homályos.
Fázósan görnyedsz össze,
a köd behatol a zsigerekbe.
Hideg, komor, hamuszürke,
elhagy még az életkedve
is az embereknek akkor,
ha nem merítenek erőt
az emelkedő, meleg napból...

2021. november 14., vasárnap

Férfiideál



Aranyosi Ervin: Férfiideál

Capriccio


A női ideálról írtam már egy verset,
kicsit élcelődőt, olykor néha nyerset.

A hölgyolvasóim feldúlva azt kérték,
mutassam meg versben, mi a férfiérték!

A teremtés koronáját is tegyük helyére,
hadd kerüljön a glória az ő szent fejére!

Hogyan legyen hát a férfi tökéletes példány,
ne maradjon őmiatta arájából vénlány?

Olyan legyen, amilyenre a női szívek vágynak,
szedjük össze jellemzőit a férfiideálnak!

Legyen hát férfias, határozott jellem,
kinek a női szív nehezen áll ellen!

Kinek a karjában biztonságra lelhet,
és a női bájra gyengéden felelget!

A mai világban gyakran pénz az érték,
lehet akár kövér, ha aranyban mérték!

Az sem baj, ha sekély a lelki világa,
csak mindene legyen, ami fénylő s drága?

Sok nő palotaként képzel el szép fészket,
amit összedobni csalás vagy művészet.

Legyen a férfinak az autója sármos,
amin sok pocakos, gazdag férfi jár most!

A külsőségekre nincs leírás pontos,
a férfi szépsége nem igazán fontos!

Ha már az ördögnél jobban, szebben kinéz,
a többit elfedi bankszámlán némi pénz.

Jó, ha arca komoly, értelmet sugároz,
s dolgozik keményen, sok pénzt hoz a házhoz.

Legyen délceg, aki hasat gyúr laposra,
a hölgyeknek tetszik a másnapos borosta!

Keressen, sportoljon, fizesse a plázát,
partikra vigye el Barbie-szép babáját!

Nem baj, ha italos, csak ne üssön nagyot,
s mit számít a verés, ha rád sok pénzt hagyott.

Vannak nők, akiket a nagy orr ingerel,
s van, ki azt szeretné, hogy ördög vigye el!

Mert az ördögre is szarvat varázsolnak,
máskor unalmukban tortákat habzsolnak.

Persze, sokan várják a szőke herceget,
akiről kiderült, mindvégig hencegett!

Öltözzön fel lazán, könnyedén, sportosan,
ne hordja holmiját gyűrötten, mocskosan!

Bármely társaságban ő vigye a prímet,
találjon ki mindig szóviccet vagy rímet!

Vagy legyen híresség, mindenki szeresse,
de ő a pillantását csak egy nőre vesse!

Ne cserélje azt le, ahogy a járgányát,
hordja a tenyerén, s teljesítse vágyát!

Vegyen rendszeresen párjának virágot,
s próbáljon egyedül hordani nadrágot!

Van egy csomó előny, ha férfinak születtél,
például hiheted, hogy több eszű lettél!

A legtöbb nő úgyis rád hagy inkább mindent,
s közben villámokat szór rád a tekintet.

A vezetékneved sosem változik meg,
akárhány esküvőn lépsz feljebb egy szintet.

Nemcsak csokoládé oldja a magányod,
hiszen meccs s kocsma vár, s számtalan barátod.

Az autószerelőd nem tud megvezetni,
még térkép alapján is tudsz közlekedni.

Jobb és a baloldalt nem kevered össze,
s nem kell, hogy szemedet sírás, könny fürössze!

Vizelde a világ, amerre csak fát látsz,
s azt hiszed, intrikán egy-kettőre átlátsz.

Nem kell gondolkodnod, hogy meghúzz egy csavart
vagy hölgyet, ki éppen csak flörtölni akart!

Nem nézik a melled, ha veled beszélnek.
Böfögést vagy bélgázt bátran eressz szélnek!

Új cipőd nem nyomja, nem töri fel lábad,
hiszen a férfiak kényelmesben járnak.

Három pár is elég, nem kell egy szekrénnyi,
nem kell divatozni, az új trendet nézni.

Azt eszel, amit kapsz, s ha szereted hasad,
kihízott nadrágod mérgében meghasad.

Ráncok nem csúfítanak, csak sármossá tesznek,
karakteres arccal komolyabban vesznek.

A telefonodon csak fél percekig beszélsz,
mert ha tovább kéne, hát kevesebbet élsz.

Bármit ki tudsz nyitni, ami le van zárva,
nem vársz segítségre vagy női csodákra.

Koncentrálsz, tán egyszer megérted a nőket,
de férfilogikával nem értheted őket.

Valahogy sírással mindig csőbe húznak,
az érzelmek szintjén jobban háborúznak.

Igyekszel kedvesen a kedvükben járni,
s képes vagy a nőktől ezért hálát várni.

A gyűrött ruha is pont olyan kényelmes,
mint a kitisztított, agyonvasalt jelmez.

Bátran hordhatsz nyáron egy rövidnadrágot,
mindegy, milyen lábbal lettél te megáldott.

Ha a körmöd hosszú, egy bicska is elég,
amivel levágod körmöd feleslegét.

Bajuszt is növeszthetsz, vagy akár szakállat,
nem kell borotválnod hónaljad s a lábad!

Boldoggá tesz a sör, a meccs és sok barát,
nejed miatt iszod a barátok borát.

Mert a sok alkohol minden nőt megszépít,
s nem fáj úgy a fejed, ha szájukat tépik.

Szeretnéd érteni már a női lelket,
s az elmélkedéshez veszel is egy telket.

Ahova kijárhatsz majd a haverokkal,
megfejtsd a nők lelkét, ezzel a szent okkal!

Ám te vadász maradsz, szoknyára vadászol,
s minden lelkizéstől rögtön falra mászol.

Nem tudsz mit kezdeni egy szép nő lelkével,
s inkább elbíbelődsz csodaszép testével.

Holtbiztos vagy benne, te választasz hölgyet,
megnézve a testén minden hegyet s völgyet.

Habzsolod, csodálod és észre sem veszed,
orrodnál vezetnek s elveszik az eszed.

Szavakkal csacsogva elmanipulálnak,
csak azt veszed észre, hogy a dolgok állnak.

Illat, szépség, gesztus lazán tőrbe csalnak,
mozdulatlanul ujjuk köré csavarnak.

Te meg rájuk repülsz, mint lepke a fényre,
s a te akaratod megadatik végre.

Mikor hajad kihull, s pénzed nő helyette,
hiszed, az előbbit megszokott nőd tette.

Félsz, hogy a kapukat előtted bezárják,
s hogy tegyél ellene, tőled el is várják.

Ki kell még, hogy próbáld: Tudsz még hódítani,
huszonéves csitrit ágyba lódítani?

Aki felnéz reád, bár magasabb nálad,
s amíg pénzed futja, átöleli vállad.

Hetvenéves fejjel szex őrültnek látszol,
életeddel játszva akrobatikázol.

Nagypapa fejjel is új utódot nemzel,
s ezzel bizonygatod, hogy te nem öregszel!

Azt mondják a hölgyek, nincs igazi férfi,
ki a női lelket átlátja, megérti.

De ki mégis olyan, az meg nekik nem kell,
mert azzal unalmas az éjjel s a reggel.

Létezik-e olyan, hogy ideális férfi?
Ha szakács, receptjét el kellene kérni!

Tudom, létezik egy ezen a földtekén,
csak tudnám, mért kellek mindegyik nőnek én?

2021. november 13., szombat

Ősz



Dina Talos: Ősz


Ködös, hűvös a reggel,
didereg a madársereg,
messze, a dombok felett
a Nap ébredezett.
S a harmatos falevelek
egymásba borulva
imádják a Napot,
Fényében fürödve
csillognak a lombok.

Az ezüstös csillogásban
benne a szeretet,
Átfesti a koronákat,
és minden sárga lett.
Így, arany kézzel int a nyár,
ősz kendőjét veszi a táj,
hűs szellő viszi az üzenetet:

Itt az ősz, már megérkezett!

2021. november 12., péntek

Elvesztettem a célomat: tiszta köd itt minden

Elvesztettem a célomat: tiszta köd itt minden. Köd és homály. Úgy érzem magam, mint egy hegymászó, aki a sziklafalon lógva nem lát mást, mint ami közvetlenül az orra előtt van, és nem tudja kivenni már a hegy tetejét, a csúcsot, a célt.

Fabio Volo

2021. november 11., csütörtök

Márton napján



Gani Zsuzsanna: Márton napján


Márton napján liba gágog,
kedvencemtől meg kell válnom.
Silóban áll a gabona,
parázson sül a lakoma.

Kezdődik az evés-ivás,
jól mulatunk, ez nem vitás.
Égjél lámpás, mutass utat,
Nézd, valaki étket kutat!

Szegény, gyere, cipőd nyuvad,
adok neked, van itt tucat -
és dalolj, táncolj, kél a szél,
jaj, fű, fa, virág elalél!

Márton nap van, libát eszem,
egész évben nem éhezem.
Tyúk és kacsa ólban elült,
sápadt Hold is elszenderült.



2021. november 10., szerda

Borús, ködös őszi idő ...

Petőfi Sándor: Borús, ködös őszi idő ...


Borús, ködös őszi idő;
A nap nem is pillant elő.
Hidegen jár a nap
Sötét felhők megett;
A kandalló tüze
Ád egy kis meleget.

Ajtóm, ablakom bezárva,
Üldögélek a szobába'.
Bánatosan nézek
Kandallom tüzére,
Gondolván életem
Elmult idejére.

A mult idő nagy mezein
Hervadt lombok emlékeim;
Összeszedem őket,
Kötöm egy csomóba,
Úgy vetem bele az
Égő kandallóba.

Mint füstölnek, mint füstölnek!
De nem csoda, mert nedvesek;
Nedvesek, de nem az
Ősznek esőjétől,
Hanem szemeimnek
Sokszor folyt könnyétől.

Egy könny most is pillámon áll...
Barna lyányka, ha itt volnál,
Letörlenéd-e azt
Egy selyemkendővel,
Édes mosolygásod
Selyemkendőjével?

2021. november 9., kedd

Egy napsütéses őszi délután

Mucsi Antal-Tóni: Egy napsütéses őszi délután


Egy napsütéses őszi délután
kinn az erdőben egyedül voltam,
bokáig az avarban taposva
ott az életről elgondolkodtam.

Idegenbe sodort életem a
fák között lopakodott utánam,
lassan lépkedtem, hogy utolérjen,
megbotlottam egy száraz faágban.

Földön fekve merengve nézett rám
kis csalódással a szemében, nem
várta tőlem, hogy fekve maradok
és leült oda mellém szerényen.

"Elesni sohasem szégyen" - mondta,
"fekve maradni azonban igen!"
De én már felkelni sem akartam,
hisz a lelkem itt olyan jót pihen.

"Gondolj rájuk, kik téged szeretnek,
ha magadért nem is, értük kelj fel,
ők azt nem érdemelték meg tőled,
hogy az életből ily gyáván menj el!"

Feltápászkodva most körülnéztem,
egyedül voltam ott az erdőben,
sehol sem volt senki körülöttem,
és csak a nap volt már lemenőben.

Néha az életben mindenkinek
kell egy baráti talpra állítás,
de sajnos, sokszor az életünkben
ma már sok minden csak egy ámítás.

Mert nem az az érték, ami csillog,
az sem, amit hangosan mondanak,
nagy dolgok mindig csendben történnek,
és nem kinn, hanem bennünk maradnak.

2021. november 7., vasárnap

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled az ágyban szépeket álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észre vennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s a hóesésben is van melegség, mert igy él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem a szavad, mert úgy nincs az a szív mely meg szakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül szeretném, ha majd ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb.

Takács Péter

2021. november 6., szombat

Őszi Szerelem

Veress Ferenc: Őszi Szerelem


A parkban lágyán fújt az őszi szél
Vele táncolt az elsárgult levél
Az őszirózsa is elsárgult már
Vörösen napsárgán pompázott a táj
Rózsáknak szirmait szétfújta az őszi szél
Az a lány egy parkban egyedül üldögélt
Hosszú hajába bele, bele kapott a szél.

Oly szépségeset azóta se láttam még.
A szél körülötte szórta szét a szirmokat
Ahogy rám nézett úgy éreztem a szemével hívogat.
Akkor tudtam meg hogy ő volt kire vártam rég
Szívem lángra gyúlt s éreztem ég.
Már ültem mellette és fogtam a kezét
És néztem azt a megigéző tenger kék szemét.
Ahogy néztük ott egymást a nap is lement
De még utolsó sugara színesre festette az eget.

Padon ülve az idő gyorsan elment
Az égre a csillagok és már a hold is felment
Ezüstös fénye lábunk elé csorgott
Átöleltem s kapott egy forró csókot

Eszembe jut sokszor Ő mikor egyedül vagyok
Pedig rég volt már számára csak egy emlék vagyok
Eltelt egy ősz de őt nem feledem
Engem akkor érintett meg az Őszi Szerelem.

Elmúlt már rég de mégis gondolok rá
Az a pad s a rózsák még mindig ugyanott áll
Ismét ősz van és én rá gondolok
De hűvös szél fúj magányos vagyok!

2021. november 5., péntek

Csodálatos ősz



Geisz László: Csodálatos ősz


Csodálatos őszi kora este
ezer színben pompázik a táj.
Az ég alján a Nap fáradt teste
fejét lehajtva
pihenne már.

Őszi szellő suhan át a téren
meglebbentve fák rőt levelét,
és az egyre halványuló fényben
dallamát zengi
erdő és rét.

Lábam alatt lyukas dió roppan,
enyhe szellő ringatja a fát.
Árokszélen vadgesztenye koppan,
levetni készül
tüskeruhát.

Nap sugarát szűk marokkal mérik,
harang kondul a domb tetején.
Őszi lankán édes szőlő érik,
nem éhezik már
a seregély.

Őszi égen felgyúlnak a fények,
levelet már nem kerget a szél.
Éjféltájban elhalkul az élet
és a természet
pihenni tér.

2021. november 4., csütörtök

Esőben



Varga Ferencné: Esőben


Csepereg az őszi eső,
az utcán kint sok esernyő.
Merev nyelű színes gombák,
férfiak és nők is hordják.
Kockásak és virágosak,
egyszínűek és csíkosak,
feketék, szürkék, barnák,
pirosak, zöldek sárgák.
Permetez rájuk az eső,
a szitáló, párás idő.
Selymükbe a szél belekap,
de gazdájuk száraz marad.
Ha nézem az esernyőket,
kedvem mégis felhőtlen lesz.
Felvidít az ernyők hada,
a sok tarka, színes gomba.

2021. november 3., szerda

A szeretet összetart

Bagdi Bella: A szeretet összetart


A szeretet átölel,
Örökre összetart,
Új reményt ad nekem minden nap,
A szeretet felemel,
Vigasztal, elfogad,
A szeretet kezet nyújt és megtart.

A szeretet szavak nélkül beszél hozzám,
A szeretet mindent beragyog,
A szeretet erőt ad, a szeretet megnyugtat,
A szeretet ott van mindenhol.

A szeretet megbocsát,
A szeretet nem bírál,
A szeretet megért és elenged,
A szeretet néha sír, a szeretet bátorít,
A szeretet éltet minden embert.

A szeretet összetart,
A szeretet velünk van,
A szeret jelzőfény, mely hazavezet,
A szeretet összeköt veled,
Jó érezni azt, hogy szeretlek.

2021. november 2., kedd

Halottak napja 2021




Kiss Tamás: Halottak napjára


Szomorún égő szép, mécseseink lángja
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.
Életük újra lepereg: gyertyafényben,
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.
Az örök bánat táplálja e lángokat
És hiány sző néha hiú ábrándokat.
Soha nem jő haza már, hiába várjuk,
Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk
Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen.
Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken.
Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha,
Megrepedt szívünknek édes hagyatéka.
Lassan körbeszőnek az emlékek minket,
Jóleső ölelés, egy édes tekintet
A múltból, hová már nem térhetünk vissza.
Keserű könnyeink fekete föld issza.
A szeretet tartja bennünk ezt a lángot,
Mely emberivé teszi még e világot.
Nem fújhatja el soha se vihar, se szél.
Szeretteink helyett már csak a csend beszél.
Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak.
A többi élők számára, ők csak: holtak.
Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek,
Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek.






Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...