Nagy Krisztina: Ölelj át kérlek
Ölelj át kérlek!- nem akarom a gondolataimat,
karodban megnyugszom, feledem gondjaimat.
Mint hatalmas kígyó, valami szorítja szívem,
Éles méregfoggal sziszegve marja lelkem.
Csendet akarok itt belül, nem hangos fájdalmat,
lüktető kínjaimtól messze, ringató nyugalmat.
Nyiss ablakot, kérlek űzd el a halál szagát,
érezzem a hűsítő szelet, az élet illatát.
Érzem megfulladok, gyötör kínoz a tegnap,
tudni sem szeretném mit hoz a holnap.
Így jobb már, lassan megpihen lelkem,
karodban ismét nyugalmat leltem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése