Nagyné Kiss Erzsébet: A tavasz mosolya
Rám terítette mosolyát a tavasz.
Szívem újra szertelen kamasz.
Bámulom a színes szirom csodát,
a pajkos szél, mint hű szerető, úgy ölel át.
Kitárom lelkemet a fényre.
Állok boldogan, némán megigézve.
Varázslat, csoda, száz új remény,
szívembe zárva mind-mind az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése