Paluska Jánosné: Májusi reggel
Reggeli napfényre vágytam,
május zümmögve megérkezett,
rászállt a lila orgonára,
- Hogy vagy? - csak ennyit kérdezett.
Álmosan a teraszon ültem,
hallgattam májust, mit csicsereg,
tücsökhad zenélt kora reggel,
bruk, brukú, gerle felelgetett.
A Nap aranyat szitált szerte,
mézzé vált a virágszirmokon,
de jó élni, hirdette egyre,
üdvözölt, mint régi jó rokon.
Május nekem maga az ünnep,
felém terel minden illatot,
tarka kendőt terít kertemre,
fecske illan sebes szárnyakon.
Május csücsül a bazsarózsán,
mellette ring anyám, nagyanyám,
egy dongó aromát inhalál,
szárnyra kap, bódultan tovaszáll.
Mi mind május lányai vagyunk,
én, anyám, anyai nagyanyám,
május titkai közös titkunk,
ki nem fecsegjük azt, de nem ám!
Zümmögve érkezett a május,
rászállt az orgonára lilán,
elbűvölt e tavaszi mágus,
kiűzte szívemből a hiányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése