Kovácsné Balogh Andrea: Csak egy zápor
Nem volt, csak egy pillanat,
S lám, kinyílt az égi csap.
Oly ősi erővel zuhog,
Az árokból is kibuzog.
Bámulom, hogy a járdán
Vad táncukat hogy ropják
A tomboló vízcseppek,
Nem hiszek a szememnek.
Szinte megbűvöl a látvány,
Csak állok itt, mint egy bálvány.
Úgy tűnik, hogy nincs megállás,
Oly gazdag az égi áldás.
Patakokban ér a földre
A zokogó Isten könnye.
Az úton végighömpölyög,
Hogy várja már a porló föld!
Az eső édes illata
Az orrom orvul izgatja,
A tüdőm mohón megtelik,
Ezt lélegezném reggelig!
Ahogy jött, meg is szelídült,
Már kicsit sem ingerült,
Bősz haragja elcsendesült,
Az égbolt hipp-hopp, kiderült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése