Semmi gondom nem volt, nyugodtan sétáltam,
Mikor egy ismerős arcot megláttam.
Már messziről megismertem magas termetét. . .
Szívem nagyott dobbant, s már magam előtt láttam szemét.
Nem kétség, megváltozott, mióta nem láttam.
De mikor hangját meghallottam, kirázott a hideg. Fáztam.
Azután szívemben kisütött a nap, százegy emlék jutott eszembe. . .
De mikor feleszméltem, ő már eltűnt a tömegben.
Furcsa pillanat volt, megismételhetetlen. . .
Ilyen soha többet nem lesz az életemben.
Rájöttem, hogy hiányzik, ha nem látom minden nap
Szeretném, ha azt mondaná: Örülök, hogy velem vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése