A fia­tal­ság mér­céje nem az élet­kor

"A fia­tal­ság mér­céje nem az élet­kor, hanem a szel­lem és a lélek álla­pota: az aka­rat- és kép­zelőerő, az érzel­mek inten­zi­tása, a jókedv és a kaland­vágy győ­zelme a lustaságon.Csak az öreg­szik meg, aki lemond esz­mé­nye­iről. Az évek múlá­sá­val rán­cossá lesz az arcod, de ha kial­szik ben­ned a lel­ke­se­dés, akkor lel­ked rán­co­so­dik meg. Gon­dok, két­sé­gek, az önbi­za­lom hiá­nya, remény­te­len­ség: mind hosszú évek, melyek nem­csak a tes­tet húz­zák le a föld porába, hanem a lel­ket is. Az ember — akár tizen­hat éves, akár hat­van­hat — cso­dára szom­ja­zik, elámul a csil­la­gok örök­ké­va­ló­sá­gán, a gon­do­la­tok és a dol­gok szép­sé­gén: nem fél a koc­ká­zat­tól: gyer­meki kíván­csi­ság­gal várja: mi lesz hol­nap: sza­ba­don örül mindennek.Olyan fia­tal vagy, mint a remé­nyeid, olyan öreg, mint a két­sé­geid. Olyan fia­tal, mint önbi­zal­mad, olyan öreg, mint a félel­med. Fia­tal, mint a hited, öreg, mint a csüg­ge­dé­sed. Fia­tal vagy, amíg befo­ga­dod a szép­ség, az öröm, a merész­ség, a nagy­ság az ember, a föld, a vég­te­len­ség hír­nö­kei. Csak akkor öreg­szel meg, ha már nem szár­nyalsz, és hagyod, hogy a pesszi­miz­mus és a ciniz­mus meg­der­messze a szívedet.

Albert Schweitzer