Álmodik a zongora

Jánosházy György: Álmodik a zongora


Alszik a vén, kiszolgált zongora.
Megkopott, vedlett billentyűi sárgák,
unott pókok lakják és bús bogárkák,
redves fáján évtizedek pora.

Elmúlt az áldott, szép zene kora.
Feltámadását mindhiába várja.
Más ritmustól döng vad fiúk gitárja.

álmodik – és álmában boldog újra:
lehangolt húrja megfeszül, a lomha
billentyűkön egy lány tíz karcsú ujja

futkározik, s az elámult szobán át
az idegen világba csengve-bongva
áradnak régi, álmatag szonáták.