Havazás

Kölcsey Ferenc: Havazás

Utcákra és terekre

szálldos a könnyü, halk hó

szitál és leng kavargó

pelyhe.

A végtelent söpörve

táncol, újra meg újra,

végül fáradtan hull a

földre.

Az álmosarcú nagy sík

fölött halotti formán,

tetők, kémények ormán,

alszik.

A csend világa áll ma.

Kinyújtózik a földön

felejtő, nemtörődöm

álma.

De a mély nyugalomból

a szív emlékre kelve,

egy hamvadt szerelemre

gondol.

Boldogság

Kristina Calu: Boldogság

Ha felteszed a kérdést, ki mitől boldog

Százan mondanak majd százféle dolgot

Nem mindenkinek egyforma a mérce

Te ujjadon gyémántra mosolyogsz

Neked elég otthon a családi béke

Te örülsz, hogy a kedves gondol rád

Hogy este melegen vár a vacsorád

Hogy régi ruhád rajtad még mindig csinos

Hogy öledben lágyan dorombol a cirmos

Hogy kutyád boldogan vár az ajtóban

Barátod valóban ott van rosszban, jóban

Hogy a gyerek újra jó jegyet hozott

Hogy lecseréltél valamit, mi régóta kopott

Virágot kaptál csak úgy ok nélkül

Látod az életed, ahogy szépen épül

Feljebb léphettél egyet a ranglétrán

Végre elismerte tudásod a dékán

Úgy lett vége a könyvnek, mint vártad

Sikerült gond nélkül felállítani a sátrat

Hosszú idő után újra moziba mentél

A közeli erdőben nagy sétát tettél

Csekk helyett képeslap várt a postaládában

Az asszony végre nem beszélt álmában

Jól esett a kádban csendben elnyújtózni

Nyári napsütésben hosszan motorozni

Ezer és egy arca van a boldogságnak

Nem kell hozzá, hogy kívánhass hármat

A fia­tal­ság mér­céje nem az élet­kor

"A fia­tal­ság mér­céje nem az élet­kor, hanem a szel­lem és a lélek álla­pota: az aka­rat- és kép­zelőerő, az érzel­mek inten­zi­tása, a jókedv és a kaland­vágy győ­zelme a lustaságon.Csak az öreg­szik meg, aki lemond esz­mé­nye­iről. Az évek múlá­sá­val rán­cossá lesz az arcod, de ha kial­szik ben­ned a lel­ke­se­dés, akkor lel­ked rán­co­so­dik meg. Gon­dok, két­sé­gek, az önbi­za­lom hiá­nya, remény­te­len­ség: mind hosszú évek, melyek nem­csak a tes­tet húz­zák le a föld porába, hanem a lel­ket is. Az ember — akár tizen­hat éves, akár hat­van­hat — cso­dára szom­ja­zik, elámul a csil­la­gok örök­ké­va­ló­sá­gán, a gon­do­la­tok és a dol­gok szép­sé­gén: nem fél a koc­ká­zat­tól: gyer­meki kíván­csi­ság­gal várja: mi lesz hol­nap: sza­ba­don örül mindennek.Olyan fia­tal vagy, mint a remé­nyeid, olyan öreg, mint a két­sé­geid. Olyan fia­tal, mint önbi­zal­mad, olyan öreg, mint a félel­med. Fia­tal, mint a hited, öreg, mint a csüg­ge­dé­sed. Fia­tal vagy, amíg befo­ga­dod a szép­ség, az öröm, a merész­ség, a nagy­ság az ember, a föld, a vég­te­len­ség hír­nö­kei. Csak akkor öreg­szel meg, ha már nem szár­nyalsz, és hagyod, hogy a pesszi­miz­mus és a ciniz­mus meg­der­messze a szívedet.

Albert Schweitzer

Csodálatos dolog

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Csodálatos dolog

Csodálatos dolog őszintén szeretni,

közösen játszani, szívünket követni.

hagyni, hogy az érzés hadd áradjon másra,

csodás rátalálni egy igazi társra!

Bizony a szeretet szabaddá tesz minket,

együtt gyűjtögetjük szép emlékeinket.

Az érzés felemel, a föld felett járunk,

megtelünk örömmel, boldogokká válunk.

Nagy kár, hogy szeretni nem mindenki képes,

nem tudunk eljutni mindenki szívéhez.

Legalább szeressük mindazt, aki hagyja,

aki szívünk kincsét mind-mind learatja.

Hiszem, ha szeretünk, minket is szeretnek,

a szerető szívek boldogok lehetnek,

s figyeld, a szeretetet hány csodát varázsol,

s máris szebbet gondolsz az egész világról.

És ha szebbet gondolsz, hidd el, szebbé válik!

Érzéseken át jutsz el saját csodádig!

Ha ezt megtanulod, s ezt az utat járod,

szeretet tölti meg környező világod.

Látod, a szeretet, egy szebb jövő útja,

s hiszem, jó úton jár, aki megtanulja,

ha tudod, hogyan kell, taníts meg rá mást is,

mert a világodban még sok ember mást hisz!

Az igazán jó nő az, akitől akkor is bezsong egy férfi

Az igazán jó nő az, akitől akkor is bezsong egy férfi, ha télikabátban látja. Ő a személyiségével, a stílusával, a kisugárzásával hódít, ebben különbözik másoktól. Nincs szüksége félakt képekre. Elég, ha belenézel a szemébe, elég, ha meghallod a hangját. Az igazán jó nő maga a harmónia, kívül-belül.

Legnagyobb kincsünk: a barát

Legnagyobb kincsünk: a barát

Az élet vizén utazom,
de van, ki mellettem áll,
támogat, ha nagy a bajom,
velem tart, ha jön az ár.

Ha csillapodik a tenger
és megszűnik a dagály,
akkor érzem, hogy ő nekem
mint jelent, úgy igazán.

Megvallja, ha hibáztam is,
ez biz sokszor nagyon fáj,
de rábíznám életem is,
nincs se titok, se határ.

Nem volt könnyű rátalálni,
s megtartani nehezebb,
szeretnék olyanná válni,
hogy csak örömet szerezzek.

Tudok nélküle élni, tudok,
de ha nem muszáj, nem akarok!

Mért bántjuk egymást

Meggyesi Éva: Mért bántjuk egymást

Mért bántjuk egymást? Hisz annyira szeretlek!
Lehoznék néked minden csillagot!
Nélküled üres, és sivár minden este
nélküled én már levegőt sem kapok!

Mért bántjuk egymást? Hisz oly rövid az élet!
Addig szeressünk ameddig lehet!
Hisz ki tudja még hogy mit hoz a holnap,
meddig őrizhetem a lépteidet?

Meddig láthatom a bimbódzó rózsát
ahogyan épp a szirmát bontja szét?
Meddig láthatom a felkelő nap fényét
hisz az ablakomba nem süt be a fény.

Szeresük egymást, hisz oly rövid az élet!
S addig szép amíg együtt lehetünk,
hidd el: a szívünk is csak addig sugárzik
amíg önzetlenül, tisztán szeretünk!

Aki magasra jutott, annak több az ellensége is

Aki magasra jutott, annak több az ellensége is. Míg megbújsz a tömegben, csak a melletted állók tudnak létezésedről. Ha valamivel kitűnsz és kiemelkedsz közülük, sokkal többen szereznek rólad tudomást. Irigyelnek, úgy képzelik, az útjukban állsz, no és lesznek persze olyanok is, akiknek tényleg az útjában vagy... Így megy ez már sok ezer éve, mindenütt, ahol csak emberek élnek.

Nemere István

Egy igazán értelmes nő megérti

Egy igazán értelmes nő megérti, hogy a háziasszony feladatai, a gyermeknevelés és a főzés nem lealacsonyító. Ez kulcsfontosságú feladat az egész nép, az egész nemzet számára, és senki más nem tudja elvégezni. A férfiak semmiképpen sem! A nőknek nem véletlenül van méhe és mellei. Így rendelte a természet, akár tetszik nekünk, akár nem.

Varg Vikernes

A szeretet nem érzelem

 A szeretet nem érzelem. Sok emberben megvan a szeretet érzése, de ennek az érzelemnek a nevében mindenféle káros tetteket követ el. Ugyanakkor a valódi szeretetre képes ember gyakran tesz valaki hasznára akkor is, ha az illető nem is különösebben szimpatikus, s abban a pillanatban nem érez iránta különösebb szeretetet.

Morgan Scott Peck

Egy jó barát

Angela Labonte: Egy jó barát

Egy jó barát belülről lát
Ha a külsődet szemléli is
Egy jó barát mindent megbocsát
Nem mutat tükröt bűnöknek
Egy jó barát felsegít
Minduntalan lelkesít
Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát
Elhúzni nem tudja
Egy jó barát céljaid elérésében segít
Gátolni nem tudna
Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat
Nem felejti egyetlen elhangzott szavadat
Egy jó barát segítő kezet ad
Téged támogat, nem másokat
Őrült kis világunkban
Ugye milyen jó, ha egy barát velünk van?

Maradék csókjaim

 

Egy hosszú nap után

Bognár Barnabás: Egy hosszú nap után

Vállamra hajtom fáradt fejem
Véget ért egy hosszú nap megint
S már majdnem alszom, de nem merem
Az éjbe vinni gondjaim

Jönnek kínzó képzetek felém
Előkerül kávé és kanál
Egy csöppnyi múlt folyna már belém
Keverem tegnap óta már

Az ajkam, s a csésze inni kész
Már várja vajúdó tegnapom
De kezem, mint ólom, oly nehéz
S mindenem a földre csurgatom

Téli varázs

Lupsánné Kovács Eta: Téli varázs

Csattog a fagy foga,
csipkét sző zúzmara,
fátylát lebbenti
szél támad,
hófehér a világ,
készül a jégvirág
ablaküvegre
mintának.

Vad szélnek hangszere
elhallik messzire,
mély dallamával
fagyot hint,
sejtelmes varázsa
van ködös világban
téli időnek
odakint.

Hideg tél, mostoha,
sújtott dér- ostora
faágat hóval
prémezett,
de földbe harapva
messzire szalad ma,
szikrázó napfény
érkezett.

Téli este

Burics Attila: Téli este


Egy hideg téli éjszakán
Két karom féltőn ölel át.
Könnycsepp csillog két szemedben,
Puha csókkal törlöm azt le.

Mosolyogsz rám, úgy becézgetsz,
Simogatod kócos fejem.
Halkan suttogsz, válaszolok,
Szívem közben érted dobog.

Miénk az éj ezer fénye,
Álmainknak nem lesz vége.
Lelkünk örökre összeforr,
Tündöklünk, mint a csillagok.

Gyémántként ragyogsz, kedvesem,
Akiért élnem érdemes.
Te legyél csak mindig velem,
Boldogságban, szerelemben.

Álmodik a zongora

Jánosházy György: Álmodik a zongora


Alszik a vén, kiszolgált zongora.
Megkopott, vedlett billentyűi sárgák,
unott pókok lakják és bús bogárkák,
redves fáján évtizedek pora.

Elmúlt az áldott, szép zene kora.
Feltámadását mindhiába várja.
Más ritmustól döng vad fiúk gitárja.

álmodik – és álmában boldog újra:
lehangolt húrja megfeszül, a lomha
billentyűkön egy lány tíz karcsú ujja

futkározik, s az elámult szobán át
az idegen világba csengve-bongva
áradnak régi, álmatag szonáták.

Szívemben mindig lesz egy hely ...

Heinrich Heine: Szívemben mindig lesz egy hely ...


Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

Őszinte vallomás

Galuska Kristóf: Őszinte vallomás


Szavakba önteni az érzelmeket nem lehet,
Nekem sem megy sajnos, ezért írok verseket.
Nem akarom, hogy azt higgyék, nem merek beszélni,
De ha beszélnék, nem tudnék ugyanígy regélni.

Egy éve már, hogy a lánnyal együtt vagyok,
S bizony, történtek sajnos, kisebb-nagyobb bajok.
De úgy gondolom, hogy egy kapcsolat ezzel jár,
Egyszer hideg tél, majd hirtelen forró nyár.

Minden tökéletesnek indult, és az is volt,
Míg egyszer másképp ragyogott rám a Hold.
Úgy éreztem, megváltozott bennem minden,
És ezeket a dolgokat mindig a vállamon vittem.

Felemésztettek apránként a bennem lévő problémák,
S mintha napokon keresztül rágcsálnának a hiénák.
Így éreztem, s nem tudtam ez ellen mit tenni,
Az járt a fejemben, talán nem is kéne itt lenni.

Ilyenkor mindig csak ez jár az én fejemben,
És az, hogy ezt nagyon gyorsan be is kéne fejeznem.
De képtelen voltam rá, mindig hagytam magam,
S értéktelenné vált magamban minden szavam.

Nem voltam elég erős, hogy mindennel szembe nézzek,
Miközben tudtam jól, hogy valójában több sebből vérzek.
Próbáltam helyrehozni magam, átgondolni mindent,
Amíg végül a sorompó is én magamban fellibbent.

Rászántam magam, hogy megírjam ezt a verset,
És tudom, hogy jó anyám majd ezek miatt megvet,
De ha elmondani nem tudom, mit is érzek valójában,
Legalább leírom és elsüllyedek a háznak padlójában.

Nem érzem már ugyanazt, amit a legelején,
S tudom, hogy emiatt sírva fakad majd háza emeletén,
De az igazsággal mindenkinek szembe kell néznie,
S ezek tudatában saját életét tovább kell élnie.

Mert nem dől össze a világ, hiszem, tudom,
S tudom, hogy szíve ajtaját ezzel nem becsukom,
Csak esélyt adok arra, hogy olyannak nyisson ajtót,
Aki nemcsak a kicsit becsüli, hanem az aprót.

Soha nem lett volna szabad hátat fordítanunk a természetnek

Soha nem lett volna szabad hátat fordítanunk a természetnek. Miért hiszünk jobban a betonban, a műanyagban, az élettelen dolgokban? Miért fordítjuk magunk ellen az értelmünket? Sokan még mindig a műtrágyát tartják oltárukon. Vegyszereznek, mérgeznek mindent, a haszontalannal együtt kiirtják a hasznosat, és végül persze ők is elfogyasztják a mérgeket, hiszen azok bekerülnek az ivóvízbe, az élelmiszerbe, visszajutnak hozzánk. Még ma is megtörténik, hogy némelyik tudatlan gazda macskák, madarak láttán légpuskát ragad, és tüzel. Szerencsére mind többen látják be, hogy tévúton járunk.

Vavyan Fable

Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden

Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tűz fut végig testemen. És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyűlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.

Francis William Bain

Fordította: Dr. Baktay Ervin

Ismerkedés a neten

Tobai Rózsa: Ismerkedés a neten

A gépen keresztül, tudjuk más a beszéd,
Hisz nem láthatod a partnerednek szemét.
Nincs hang, arc, se valós személyiség,
Nem lehet köztünk semmi érzékiség.

Társalgásunk eszköze egy betű, vagy jel,
S egymást szórakoztatjuk a történeteinkkel.
Vajon meglátjuk-e egymás ez kérdéses?
Mert így ez az egész olyan mesterséges.

Láthatod, hogyan mosolyog, vagy sír a másik,
Ha ő a másik oldalon webkamerázik.
De bármennyire is jó minőségű a képed,
Sajnos a kamera, s mit benne látsz, téved.

Nem veszed észre mi a másik szívéből fakad,
Mert ő a kamera túloldalán marad.
Te is rejtve maradsz a monitor mögött,
S csak görnyedsz magadban a billentyű fölött.

Hétfővers

Hétfővers

A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik,
amikor jókedvem már javában vergődik.
Agyamra jellemző, hogy túlontúl vérbő:
mi a francnak nekünk e rohadék hétfő?!

A jókedvem itt ülve persze csak tetőzik,
látásom a monitortól lassanként kettőzik.
Arra gondolok, hogy otthon milyen laza...
Ígérem jó leszek, csak menjek má' haza!

Kutatom okait, de nem kell messze menni,
a hétfőt minden naptárból ki kéne venni.
Elkezdődik vele a monoton sok munka,
Kilenc óra sincs, s már mindenki megunta!

A mai rímfaragás csak azért jött ám létre,
hogy ki még nem tette, mosolyogjon végre,
Mindjárt itt a holnap és eljön majd a kedd,
Éppen itt az idő, hogy lábad haza szedd!

Szívdobbanás

Szívdobbanás

Semmi gondom nem volt, nyugodtan sétáltam,
Mikor egy ismerős arcot megláttam.
Már messziről megismertem magas termetét. . .
Szívem nagyott dobbant, s már magam előtt láttam szemét.

Nem kétség, megváltozott, mióta nem láttam.
De mikor hangját meghallottam, kirázott a hideg. Fáztam.
Azután szívemben kisütött a nap, százegy emlék jutott eszembe. . .
De mikor feleszméltem, ő már eltűnt a tömegben.

Furcsa pillanat volt, megismételhetetlen. . .
Ilyen soha többet nem lesz az életemben.
Rájöttem, hogy hiányzik, ha nem látom minden nap
Szeretném, ha azt mondaná: Örülök, hogy velem vagy!

Sorsommá lett

Sorsommá lett

Mélyen a szívemben szerelem égett,
nem akartam többet, csak szeretni,
pedig tudtam, hogy bűn, hogy vétek.

Vártam, hogy rám nézzen, hogy lásson,
hogy öleljen, csókoljon, hogy szeressen,
hogy egyszer, egészen a szívébe zárjon.

Tündérlány lettem, teljesült az álmom,
börtönőröm kedvesebb volt, számomra,
mint bárki más ezen a világon.

Sorsommá lett ez a titkos, szép szerelem,
melynek bilincseit soha nem adnám,
Tőle kaptam, velük megkötötte a kezem.

Hiába búcsúzom, hiába kérem szépen,
elengedni, nem enged, ezt megértem,
mert elveszíteni, nem akarom én sem.

Bánt a hallgatása, mikor nem ír levelet,
ilyenkor nem tudom mi jár a fejében,
s én számolom az órákat, perceket.

Nekünk már szeretni másképp nem lehet,
lelkiismeretünk nem engedi,
marad a szó, a levél, a reggeli üzenet,

Csak azt remélem, hogy tudja még,
vigyázom és őrzöm a tüzet, amit gyújtott,
történjék bármi, az örök lánggal ég.

Hallgat az erdő

Kányádi Sándor: Hallgat az erdő

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.

Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:

ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;

kujtorog benne,
éhes a farkas.
Éhes a farkas,
éhében vesz meg.

Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!

Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.

Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.

Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.

Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.

Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.

Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

Ha mosolyt hozok a könnyek helyett

 

Szavakkal ringatsz...

Maszong József: Szavakkal ringatsz...


Szavakkal ringatsz elnémulok,
Te mesékbe szőtt legszebb titkom,
túl mindenen, - lásd megértelek.
Mondd el, - mi a való s mi a képzelet?

Legszebb szavaddal hívtál magadhoz,
suttogva, félve, szerelmesen,
itt vagy és többé nem eresztelek el,
nem kérek már és ne is adj kegyelmet.

Lőj íjat szívembe, mint a vadász
sebezz meg, legyek örökre rabod,
zárj szíved kalitjába s engedd nekem,
hogy érezzem forró szerelmed.

Hinned kell a boldogság lehetőségében...

Tatiosz: Hinned kell a boldogság lehetőségében...

Hinned kell a boldogság Iehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy,amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.
A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a Iegtisztább vágyak szerint érdemes.
Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar, vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom!

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom!

Soha ne sírj, az élet megy tovább.

Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom,

A jó barát a bajban is barát.

Soha ne sírj, ha táncoltat az élet,

Vihar után még zöldebbek a fák.

Soha ne sírj, ha fordulnak a fények,

Én itt leszek és vigyázok majd rád.

Kovács Kati

A fájdalom megléte fontos

A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is.

Csernus Imre

Emlékszem...

 

Szabolcsi Zsóka: Emlékszem...

Titokzatos éjszaka volt,

a hold az árnyakra hajolt,

harmatot ittak a levelek,

szerelmet súgott a rengeteg,

éledtek erdők ág-bogán

rigók, cinke és csalogány,

szerenádot hozott a szél,

fű közt millió tücsök zenél...

hallgattuk az édes dallamot,

amit a természet suttogott,

a túlpart fái közt kelt a nap,

ébredő lelkekben tűz fakadt,

eljött a reggel, s fényeivel

felragyogott szemünkben a jel,

kéz a kézben, ma is érzem én

túl ezer álom hűlt helyén,

túl száz meg száz megélt csodán,

csalódás, öröm ág-bogán...

hull az idő, a napra éj,

emlékek hálója tűnt szeszély,

rejtélyek rejtik útjaink,

kóborló ősi vágyaink,

s titokzatos-bús éjeken

a csillag, a hold ma is üzen.

Új év 2021

Aranyosi Ervin: Kívánságom az új évre!

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,

– halmozzon el jóval, széppel ez az élet!

Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!

Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.

Mosolyodat szórd szét, szerte a világban!

Viszonzásra leljél. Higgyél fűben, fában!

Állatokra gondolj, nagy-nagy szeretettel,

– okkal lett gazdájuk egykoron az ember.

Vigyázz Földanyánkra, óvd a természetet!

– Úgy kínálhat jövőt, s annyi szépet neked.

Bízz az emberekben, javuljon a sorsod,

a változás magját, lelked mélyén hordod!

Minden bajod oka belső, lelki válság,

s ne hidd, hogy az öröm, különös kiváltság.

Mikor jót teremtesz, hitet, emberséget,

Istened megsegít, mert támogat téged.

Újabb évet kezdünk – új magot kell vetned,

szíved érzéseit kell mindig követned!

Nehogy más mondja meg, mi neked a fontos,

mert ugyanúgy birka, minden főkolompos -

csak Ő elfogadja a Júdás fizetséget,

ami igaz lelket eltaszít, megéget.

Engedd, hogy utadon a szíved vezessen,

s engedd meg szívednek, hogy mindenkit szeressen!

Csak a szeretet az, – egyszer tán belátod,

ami jobbá tehet egy elvadult világot.

Legyen minden nap az első gondolatod,

hogy kedves mosolyod másoknak od’adod,

s úgy szereted magad, ahogy mástól várod,

s hidd az álmaidat idén megtalálod.

Mert tudd, – a szeretet, – a teremtés titka,

szabad madárrá válsz, s nem gátol kalitka.

Aki másképp hiszi, az szerintem téved!

Teremts szeretettel, s legyen boldog éved!