Pásztor Piroska: Keresztek
Sok fehér virág virít,
csend üli a szíveket,
emlék hozzájuk repít,
felidézi éltüket.
Néma sóhajainktól
meglibben a mécsesláng,
a fájó elmúlástól
üresebb most a világ.
Hideg márványkeresztre
őszi köd sír könnyeket,
merengő szemeinkbe
gyertyaláng csal fényeket.
Kiket a föld mélyen rejt,
s őrzik a vén akácok,
szívünk el sosem felejt,
rokonok, jó barátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése