Váradi Krisztina: Adventi szívek
Sötét van, némán ölel körül a csend,
Csak a színes gyertyák fénye lobog nesztelen
idebenn.
Kinn hófehér táj, csodára vár a világ,
Szívünkben is fellobban egy-egy égi láng.
Különös érzés, mely védőn ölel át,
Így üzen az idő, hogy létünk egy fontos
szemvillanás.
Bár nem biztos minden léptünk, vár egy cél,
Ragyogjon bennünk a hit s fényét szórja szét!
Biztató a tudat, minden értelmet nyer,
Így üzen a végzet, hogy egyszer minden
jobb lehet.
S bár néha nem merünk bízni semmiben,
A remény szikrája tüzet gyújt szívünkben.
Milyen nagyszerű szózat hangzik belül,
Így üzen a menny, hogy itt a földön
nem kell félnünk.
Bár gyakran könnyes szemünk s fájdalom ér,
A pislákoló öröm lángra lobban még!
Egészen betölt egy hatalmas erő,
Így üzen a mindenség:Igen,jön,
várjuk Őt!
Bár úgy érezzük, magányosan állunk,
A szeretet parazsa feléled társul.
Advent van, némán ölel a csend,
És a színes gyertyák fénye új értelmet
nyer hirtelen.
A megszentelt csendben érezhetünk csodát,
Hit, remény, öröm, szeretet, ezt adjuk tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése