Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni
Horváth Géza
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeptember
Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...
-
Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik, Hulló könnyed is szivárvánnyá válik, De ahogy az évek lassan tovaszállnak, Úgy gyűlnek szí...
-
Branyiczky Rita: A szerelmesek Két alak álldogál az elhagyott parkban, nem bánják, hogy rájuk esteledik lassan. A táv köztük ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése