Az igazán állatszerető ember

Az igazán állatszerető ember soha, egyetlen ujjal sem bántalmazna, kínozna, hajkurászna vagy ölne meg állatot. Húst viszont, ami a legkevésbé sem állatformájú, de megfelelően elkészítve kitűnő étel, természetesen szívesen fogyaszt. A hús a csarnokban vagy a hentesnél keletkezik, úgy nő, mint a dudva, és a hentes pontosan akkora szeleteket szabdal belőle, amekkorát a kedves vevő kér, és nem kell rohangálni utána. Az állat és a hús megkülönböztetése nagyon fontos az embernek, mert neki erkölcsi érzéke van, és eszébe sincs úri passzióból feláldozni, pláne megölni egy kedves állatot.

Csányi Vilmos

Advent első vasárnap 2020

Váradi Krisztina: Adventi szívek

Sötét van, némán ölel körül a csend,

Csak a színes gyertyák fénye lobog nesztelen

idebenn.

Kinn hófehér táj, csodára vár a világ,

Szívünkben is fellobban egy-egy égi láng.

Különös érzés, mely védőn ölel át,

Így üzen az idő, hogy létünk egy fontos

szemvillanás.

Bár nem biztos minden léptünk, vár egy cél,

Ragyogjon bennünk a hit s fényét szórja szét!

Biztató a tudat, minden értelmet nyer,

Így üzen a végzet, hogy egyszer minden

jobb lehet.

S bár néha nem merünk bízni semmiben,

A remény szikrája tüzet gyújt szívünkben.

Milyen nagyszerű szózat hangzik belül,

Így üzen a menny, hogy itt a földön

nem kell félnünk.

Bár gyakran könnyes szemünk s fájdalom ér,

A pislákoló öröm lángra lobban még!

Egészen betölt egy hatalmas erő,

Így üzen a mindenség:Igen,jön,

várjuk Őt!

Bár úgy érezzük, magányosan állunk,

A szeretet parazsa feléled társul.

Advent van, némán ölel a csend,

És a színes gyertyák fénye új értelmet

nyer hirtelen.

A megszentelt csendben érezhetünk csodát,

Hit, remény, öröm, szeretet, ezt adjuk tovább!

Ne felejts el

Balakan Alekszej: Ne felejts el

Látod, az ősz eljött,

De ne felejts el engem.

Körülöttünk sűrű köd,

Nyugszik le a nap csendben.

Hamar eljön a tél.

Kedvesem, ugye érzed,

Hajadra hull a dér.

Ez ne bántson téged,

Mert oly szép volt a nyár,

A zöld fák ünnepeltek,

Dalolt sok kis madár,

Vigadtak a kertek.

S a tavasz! Emlékszel?

Akkor boldogan éltünk

Nappal, sötét éjjel,

És most, mondd, mitől féljünk?

Látod, az ősz eljött,

De ne felejts el engem.

Köröttünk sűrű köd

S nyugszik le a nap csendben.

(Dabi István fordítása)

Ősznek álma

Pogány Zoltán: Ősznek álma

...Ha az ősznek álma lenne,

én lennék a legszebb benne,

lehullt levelek közt állnék,

levelek közt őszre válnék,

csupasz ágikat rám húznák,

belém nőnének a bús fák,

lennék patak, ködöt vérző,

miből gyöngyöt őszi dér sző,

sáncok közt futtatnák szelet,

mi nyári hőt végleg feled,

hófelhőket írnák légbe,

szürkén pancsolt csillag-égbe,

ősznek volnék legszebb álma,

minden valóm őszre válva,

télen, jöhet álom, bármi,

gyönyörű tavasz fog várni!

...Ha az ősznek álma lenne,

én lennék a tavasz benne,

lehullt levelek közt állnék,

tavaszi-szép rüggyé válnék...

Levélhulláskor

Robert Burns: Levélhulláskor

Borong a hegyormon a lomha homály,

az ér kanyarogna, de köd lepi már,

hogy sápad az év, s komorúl a vidék,

ha tél veszi át a vig ősz örökét.

Barnák a mezők, meredeznek a fák,

eldobta a nyár a vidám cicomát;

bolyongva hadd hordom a bút egyedül:

hogy üldöz a sors az időm de röpül!

Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett,

mily röpke csupán, ami még a tied,

mily képeket ölthet az ősi idő,

mily szálakat tép el a sors, a jövő.

Mily ostoba vagy, mig a csúcs hivogat,

fentről csupa árny, csupa kín az utad!

Silány ez a sors! - de a sír nem a vég,

kell még mibe bízzon az emberiség.

(Fodor András)

A te szíved mit szeretne?

THALASSZINOSZ – A te szíved mit szeretne?

Furcsa holmi az emberi fej, néha arra biztat: tedd meg, pedig nem szeretnéd. Légy ott, add oda, fogadd el, mondd azt, küzdj, nyerj, tiltakozz, ellenkezz, vesd legszentebb valód a máglya tüzére. Adj igazat, vagy soha ne ismerd el, hogy másnak más a jó és a szép, hogy mindenkinek más dallam dalol a lelkében.

És a te szíved? A te szíved mit szeretne? Tudd meg azt.

Kérdezd meg, hallgasd meg, érezd, hisz senki nem kérheti, hogy olyat tégy, amit magadtól soha nem tennél meg. Ez bizony csak a beleegyezéseddel történik mindig. Azzal a belső szóval, hogy igen. És amikor igent mondasz, boldog vagy. És én azt szeretném, hogy szeresd magad. Magad pedig akkor tudod szeretni, ha a legbensőbb szándékod, az igazi szerint, aki te vagy a mélyben, megteszed, vagy nem teszed meg soha. Ez a legszentebb, vagyis az egyetlen, ami boldoggá tehet. És végül boldoggá is tesz.

Senki nem uralkodhat feletted, tudtad ezt? Lehetnek, és vannak is emberi szerepek, amelyek hol kicsinek, hol nagynak tűnnek szemeink előtt. Ezek a forgandók. Olyanok, mint a szerencse, a hírnév, a dicsfény, és a képzelet. Ó, ne feledkezz meg a képzeletről. Hiszen az teremthet, amikor szárnyai vannak. És rombolhat is, amikor az ember nem lát, nem hall, csak képzel és képzel.

Tudd meg hát, mit akar a szíved. Hiszen a te szívednek éppúgy vannak vágyai, mint a fáknak. És a te szívedben a fák tiszta szándékai élnek. Ágat növeszteni, leveleket hajtani, táplálni, éltetni – az élet friss zamatával, erejével. Így hát a fáknak is van szívük. De furcsa holmijuk, ami a fejükben lakik, az nincs. Nincs gondolat, ami útját állná ősi tudásuknak, amit egyetlen szóval így nevezünk: élet. A fák élete a szívükben lakik. Abban a szívben, amit nem látunk, dobbanását nem halljuk, mégis érezzük – a sok szép ág és zöldellő levél mosolyában.

Alice DJ - Better Off Alone

 

Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja

Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére. Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja, milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon.

Anton Pavlovics Csehov

A legjobb barát

Bernard Young: A legjobb barát

Képes a legjobb barátod

Elenni a csokidat

Kibeszélni a hátad mögött

Bulit rendezni és nem meghívni?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod

Kérdezés nélkül elvinni a bringád

Fütyülni a születésnapodra

És nagy ívben kerülni téged?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod

Visszavinni a bringád

Hozni egy zacskóval a kedvenc csokidból

És a szemedbe nézni?

Az enyém igen.

Képes a legjobb barátod így szólni?

Bocs, hogy kibeszéltelek a hátad mögött

Bocs, hogy nem hívtalak meg a bulimra

Bocs, hogy fütyültem a születésnapodra

Azt hittem, dobtál engem...

Az enyém igen.

És képes egy jó barát így felelni?

Oké, felejtsük el.

Én igen.

(Tótfalusi István fordítása)

Mégis ...

 

Sok sebet hordozok ...

 

Petőfi Sándor: Borús, ködös őszi idő ...

Borús, ködös őszi idő;

A nap nem is pillant elő.

Hidegen jár a nap

Sötét felhők megett;

A kandalló tüze

Ád egy kis meleget.

Ajtóm, ablakom bezárva,

Üldögélek a szobába'.

Bánatosan nézek

Kandallom tüzére,

Gondolván életem

Elmult idejére.

A mult idő nagy mezein

Hervadt lombok emlékeim;

Összeszedem őket,

Kötöm egy csomóba,

Úgy vetem bele az

Égő kandallóba.

Mint füstölnek, mint füstölnek!

De nem csoda, mert nedvesek;

Nedvesek, de nem az

Ősznek esőjétől,

Hanem szemeimnek

Sokszor folyt könnyétől.

Egy könny most is pillámon áll...

Barna lyányka, ha itt volnál,

Letörlenéd-e azt

Egy selyemkendővel,

Édes mosolygásod

Selyemkendőjével?

Férfiszív

Balázsi Levente: Férfiszív

Hogy mi is a férfiszív?

Talán senki sem tudja.

Az, mikor a végtelen hív

egy rejtélyes, különös útra?

Egy törékeny holmi az,

melyről azt hiszik, sebezhetetlen,

lehet olykor szelíd vagy vad,

de inkább megfejthetetlen.

Kapacitása végtelen, azt mondják sokan,

rejtőzik benne titok, öröm, bánat,

Ha összetört, vajon helyrejön? Ha igen, hogyan?

Hiszen nincs védve semmitől, neki bármi árthat,

Lehet, sosem tudjuk meg, hogyan is működik,

csak azt tudjuk, mire hogyan reagálhat,

igyekeznek megfejteni a titkot, mindenki ezen ügyködik,

ha nem véded eléggé, mindig lesz valami, ami eltalálhat.

De nem, minden csak tévhit, más itt a siker kulcsa,

szeretet kell hozzá, öröm nagy mennyiségben,

adj neki egy kis esélyt, hogy bizonyíthasson újra,

boldogság jöjjön számára, elég volt a sötétségben.

A szeretet mindig veled van

A szeretet mindig veled van, neked csak észre kell venned. Boldogságod olyan lesz, mint a szereteted. Mindennap új életre tudod kelteni, ha akarod.

Hioszi Tatiosz
Fordította: Vágó Gy. Zsuzsanna

 

Jószay Magdolna: Késő őszi harmónia

Két szürke kő között

késő ősszel szárba szökkent

s kinyílott egy halványlila petúnia...

akkor, mikor már

csak álom a szín, harmónia.

Ki várt rá vajon? Ki tehet róla?

Hisz már virág sincs, se híre-hamva,

csak érett avar,

mit a zord szél kavar

összevissza.

Az élet jelképe lett

két szürke kő között,

kevéssel fagypont fölött

a kimondatlan, biztos vég előtt

egy új élet teremtődött

konok önerőből,

a ritka, gyér napsugár felé

imádkozva magának utat,

leélni azt a keveset,

mi neki még adatott:

az életre - mely pár óra

csupán számára,

mégis - igent mondott.

Úgy kell most berendezni a lelkünket a közelgő hideg télre

Úgy kell most berendezni a lelkünket a közelgő hideg télre, mint az otthonunkat.Ki kell takarítani a koszt belőle, időről időre, be kell gyújtani, hogy ne fázzunk. Legyen a lelkedben egy kis zúg, ami csak a tied, ahol meg lehet pihenni és szeretni lehet az életet egy hűvös estén. Zárd be a lelked ajtaját is, ne engedd be aki gyanús, aki meglophat, az álmokat, vágyakat rablóktól védd meg lelked otthonát. De engedd be, ki szeretettel lépi át házad küszöbét, lásd vendégül és öleld meg, ha búcsúzik. Tartalékolj a télre éléskamrádban nyugalmat, békét, csendességet, vidámságot kis színes befőttes üvegekben. Szelektálj. Dobáld ki végre a sok régi kacatot, a sérelmeket, a bánatot, húzd ki a rozsdás szögeket lelked falából. Legyen helye az újnak, az érkező szépségeknek. Táplálékod legyen egy jó könyv, egy zene, bármi, ami által több leszel.
Legyen a lelked egy olyan hely, ahova jó lesz hazatérni fáradtan, átfázva. Készítsd el úgy lelked otthonát, hogy szeress ott élni, legyen számodra menedék bármit is hoznak a borongós napok.

Lőrinczi Emese

Úton

Mészáros István (robe): Úton

Bús, borongós őszi táj,

a nyári meleg messze száll.

Színes faleveleket kerget a szél,

hajnalban megcsípte a dér.

A gomolygó köd alatt csendesen

egy-egy kis rágcsáló pihen.

Éjjel még próbálnak vadászni,

egyik sem akarja a telet

üres raktárral várni.

Amikor a Nap a dombok közé belát,

lassan a köd is szertefoszlik, felszáll.

Lépteim halkan kopognak,

nem csapnak ébresztőt annak, kik alszanak.

Irigykedve nézem a sötét ablakokat,

mögöttük még alkotja az elme az álmokat.

Én ébren álmodom egyre gyakrabban,

pihenés ez is, csak kissé zajosabban.

Körülöttem több nemzet gyermeke mondja,

anyanyelvén a híreket osztja.

Szépen szólnak a dallamos talján szavak.

Élvezettel hallgatom zenéjüket,

ahogy küldik egymásnak zöngéjüket.

Bármily kedvesen mondják,

a szerb keményen zörög.

Számtalan mássalhangzó tolakszik,

de ajkukról könnyedén görög.

Velük talán a lengyel vetekszik,

az ember gondolná, mindegyik veszekszik.

A török is tud szépen szólni,

bár ahhoz kellene ezeregy éj,

hogy tudjak válaszolni.

Ritkán hangzik fel a magyar,

ami a fülnek oly kedves.

De ha mégis felcsendül,

az ember lelke is repdes.

Tudtak valamit a nyelvalkotók,

magánhangzót követik a mássalhangzók.

Elszaladt az idő, a táv is elfogyott,

pár lépés, és a munka felé fordulok.

Kezdődik a nyüzsgés a ricsaj,

mini Bábeli zűrzavar.

Fenti sorokat rögzítem fejemben.

Visszaúton benne lesz már kezemben

a tollam, hamar le is írom,

nehogy elszálljon, mint

egy szólam.

Péntek 13

Uzelman János: Péntek 13

Babona, ide vagy oda

Péntek van és tizenhárom,

félve sétálsz az utcákon,

meglátsz egy fekete macskát,

bátorságod inadba száll.

Babonás vagy, látszik rajtad,

égnek áll a göndör hajad,

megijed tőled a macska,

fejjel rohan egy kőfalnak.

Szegény kandúr csak támolyog,

lám a péntek csak bajt hozott,

egér koma jót vigyorog,

ám egy kőben orra bukott.

Vérző fejjel ballag tovább,

járdán darab sajtot talál,

kezdődik a falatozás,

remek nap ez, szép a világ.

Egér cimbi nem babonás,

főleg nem, hogy sajtot talál,

nem figyel ő semmi másra,

öreg kandúr ezt meglátta.

Vígan nyalta fényes bajszát,

sajtos egér, rég ettem már,

kitátotta éhes száját,

bekapta a vacsoráját.

Te jókedvvel végignézted,

elfeledted, hogy ma péntek,

főleg azt, hogy tizenhárom,

a babonád már csak álom.

Befordultál kiskertedbe,

fűben hevert egy gereblye,

ráléptél és kupán vágott,

vond le hát a tanulságot.

Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk

Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni

Horváth Géza

Márton napra

Orosz Piroska: Márton napra

Márton napján libát vegyen,

a fazékba lesz, mit tegyen,

benne lesz a lába, szárnya,

fehérmája, a zúzája.

A fejét, azt az okosat,

vigyázz, szakács, azt ki ne hagyd!

Abban minden tudománya,

amint a füvet kaszálja.

Bőven legyen melle, háta,

meg is esszük vacsorára.

Liba búsul: Jaj, mit tegyen?

A kemencébe se menjen.

Jó lesz mellé krumpli, kása,

ezzel telik a pocakja.

Kiforrott már az új bor is,

kapja Jóska és a Boris,

Koccintunk a lakomára,

legyen minden a kamrába`

bőven jusson minden napra,

úgy érjünk el Márton napra.

Egy emberért mindent vállalni kell

Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.

Popper Péter

Annyi minden történt

 

Charlie: Annyi minden történt

Ajtaján másik zár.

Ehhez úgyse jó a kulcsom

Minek őrzőm már?

Ha élne még a régi szám,

Meg se ismerné a hangom,

Hogyha felhívnám.

A szállodán

Ugyanaz a por, mint régen.

Tudod, ezt meséltem

Néhány éve már.

Furcsa kép

Szinte látom.

Ha megjelennék

Ő csak nézne rám,

Én meg nem tudom, mit mondanék.

Annyi minden történt,

Annyi minden változott,

És veszteség mind,

Amit könnyen hagytam ott.

Annyi minden történt,

Annyi minden változott,

De ha lehetne, még

Visszahoznék pár napot.

Értené, vagy elhinné,

Hogy egy csavargó az nem lehet

Soha senkié.

De bántaná, hogy nem jött rá,

Milyen nyugtalanság indít

Mindig máshová.

S ha mondanám

Mindazt, ami nekem itt fontos,

Nézne rám, hogy biztos

Egy másik bolygón lakom.

Jó ez így,

De ha volna egy kis időm még,

Talán felhívnám,

Csak hogy tudjam, mit éreznék.

Annyi minden történt,

Annyi minden változott,

És veszteség mind,

Amit könnyen hagytam ott.

Annyi minden történt,

Annyi minden változott,

De ha lehetne, még

Visszahoznék pár napot.

Máshogy élnék,

Újra kezdeném.

Máshogy élnék,

Újra kezdeném.

Az alvó kertben

 

Várnai Zseni: Az alvó kertben 

Csak halkan lépjél, Kedvesem,

a kerti úton nesztelen,

s hallgasd az édes őszi

dalt, ami a fák közt átnyilalt.

Csak hallga, hallga, Kedvesem,

levél zizeg ily kedvesen?

A szél susog, vagy lomb dalol?

Vagy egy bogár a lomb alól?

Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,

az ősz suhan itt csendesen,

s ahova tündérujja ér,

aranyszín lesz a zöld levél.

Kék fátyol leng a távolon,

talán mindezt csak álmodom?

A kert is alszik, Kedvesem,

most halkan lépjél, nesztelen.

Egy nap majd rájössz

Nichi-ya Nikoletta: Egy nap majd rájössz

Egy nap majd rájössz, csak a szeretet számít,

ne dőlj be annak, aki fényűzéssel csábít.

A lelked legyen tiszta, maradj mindig ember,

a rossz elbukik, a végén soha nem nyer.

Ne veszítsd el hited, ha teher ül válladon,

könnyű orra esni, ha nem állsz stabil lábakon.

Az élet egy kihívás, a legkeményebb maraton,

másokon is kell segítened, néha pedig magadon.

De míg a jó szándék vezérel, nem hal meg a szeretet,

szárnyakkal ruház fel, bearanyozza az életed.

Idő kell, hogy ezt megértsd, és a lelkedben érezd,

tiszta szívvel kezdted utad, úgy is kell, hogy végezd!

Őszi szerelem

Nagy Gábor (nagab64): Őszi szerelem

Mikor lágyan libbennek lomha levelek,

Akkor aranyló alkonyban andalgok veled.

A szellő, mint kócoló kacaj, kocog keresztül a téren.

Szemednek szép színét szinte szédülten nézem.

Csintalan csókot csenek csak csendesen.

Közben körbezár két karom, kedvesem.

Esik az eső...

Jolie Taylor: Esik az eső...

Esik az eső, s egyre hull

A sok régi emlék rám borul

Nyár volt, s az eső esett

Mikor téged megismertelek

Az évszakok jöttek, mentek

De azt az esőt sosem feledtem

Ma már máshol jársz

Nem ölel már senki sem át

Azóta egyfolytában hull az eső

Hisz az a nyár, el nem felejthető

Nem akar javulni az a fránya idő

Egyre csak hull, hull az eső

A szívem, mint egy kődarab,

ami olykor megszakad

Nem láthatom már arcodat

S nem hallhatom hangodat

Az idő feletted elszállt

Hosszú útra indultál

Hiába jön már a nyár

Hiába virágzik már a táj

Egyre csak hull, hull az eső

Az a nyár, el nem felejthető

Esik az eső, s egyre hull

Emléked újra, s újra rám borul

Őszi melódia

 

Weöres Sándor: Őszi melódia

Hüvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bujnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbujnak már a vének,

hüvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

A fákon piros láz van.

Lányok sírnak a házban.

Hol a szádról a festék?

kékre csipik az esték.

Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,

nem marad semmi emlék,

az ember szíve vásik,

egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste.

Hüvös és öreg az este.

Ne szégyeld kimondani

Vass János: Ne szégyeld kimondani

Ember, ne szégyeld kimondani: SZERETLEK,

Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . .

De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek,

És mondd a szélnek, a fellegeknek, szeretlek, szeretlek!

Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek,

A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . .

Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek,

És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek!

Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek,

A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek. . .

Mondd a Földnek, Égnek, csillagoknak, hogy szeretlek,

Minden népnek, összes gyermekének, szeretlek, szeretlek!

Ám ha szégyellnéd kimondani, hogy szeretlek,

Hát kiáltsák világgá tetteid, szeretlek. . .

E szócskától megszépül a világ, szeretlek,

És akkor meglátod, visszakiált, szeretlek, szeretlek!

Meglátod, visszakiált.

Halottak napja 2020

Pásztor Piroska: Keresztek

Sok fehér virág virít, 

csend üli a szíveket, 

emlék hozzájuk repít, 

felidézi éltüket. 

Néma sóhajainktól 

meglibben a mécsesláng, 

a fájó elmúlástól 

üresebb most a világ. 

Hideg márványkeresztre 

őszi köd sír könnyeket, 

merengő szemeinkbe 

gyertyaláng csal fényeket. 

Kiket a föld mélyen rejt, 

s őrzik a vén akácok, 

szívünk el sosem felejt, 

rokonok, jó barátok.

Mindenszentek 2020

Devity Tamás: Mindenszentekre

Halk léptekkel sétálnak

Az Emberek a járdán.

Vannak, akik családostól,

És vannak, akik árván.

Egyformák vagyunk mi, Emberek,

Hiszen mindannyian ugyanazért megyünk.

Mert az életünkből hiányzik valaki,

Akiért egy gyertyát most leteszünk.

Halványan ragyog a sötétben

Több ezer gyertya lángja.

Szívünket és Lelkünket

A Hiány és a Fájdalom bántja.

Sajgó szívvel gondolunk rátok,

Kik sajnos már nem vagytok velünk.

S lehunyt szemmel képzeljük el,

Ahogyan fogjátok a kezünk.

A Ti Lelketekért gyújtunk gyertyát,

Hogy békésen élhessen az égben.

És a Szeretetünk melege óvjon

Titeket a hidegben s a jégben.

Amerre csak nézek itt kint,

Mindenfelé könnyeket látok.

Mert a drága szeretteitek

Őszintén, nyitott szívvel gondolnak rátok.

Szeressük hát mi is egymást,

Ne kelljen többé félnünk!

Mert sokkal szebb lenne szeretetben,

Mintsem háborúban élnünk!!!

Én minden egyes lényt ezen a földön

Mélységesen tisztelek és imádok!!!

És ezzel a kis verssel mindenkinek

Békés Mindenszenteket kívánok!!!