Biczó Anna: Otthon melege
Szeretet s otthon melege,
Karöltő kezek ölelve.
Édesanyám örömteli mosolya
Meghatódott szívemet szorongatta.
Ó, kedves gyermekem, csillagom,
Megleptél, egyetlen angyalom.
Nem várt vendég gyöngyszemű zavara,
Örömök nagy mezejének kosara.
Gyermeknek anyai szerető szívéből
Tisztán, meghatódva eredő,
Melegség sugarával érkező,
Boldogság kapuja "kiéhező".
Lágyan sugalló meghittség,
Mindkét szívet megnyugtatja.
Izgalom feloldódva távozik,
Felszabadult beszélgetésbe torkollik.
Homályos felhők eltűnnek,
Szemekből könnyek elapadnak.
Mosoly ül az arcokra,
Hangulat kacajokra hangolva.
Felejtve időt, csak beszélünk,
Kihűlt majdnem az ebédünk.
Jóllakottan udvarra kimegyünk,
Elégedetten, bandukolva tipegünk.
Felfrissülve, kert szépségét nézegetjük,
Édesanyám keze munkáját méregetjük.
Virágok illata bódítóan reánk hat,
Édesanyám tőlem dicséretet kap.
Szemeivel szerényen reám tekint,
Zavarában megszólalni nem mer.
Enyhítem zavarát két puszival,
Feleszmél s megszólal: köszönöm.
Hosszú sétánk véget ért az udvaron,
Lakásba s szobába lassan betérünk.
Édesanyám arcát fáradtság övezi,
Sétánkat csendes pihenő követi.
Esti vacsorát csendben készítve
Vigyázok álmai nyugalmára.
Édesanyámra tekintek, mosolyogva,
Örömmel tálalok asztalára.
Terülj asztalkámra ébredezik,
Ínycsiklandozó illatok körülveszik.
Kicsinyke gyomrát éhessé teszik,
Velem jóízűen falatozik.
Vacsora után egymásra nézünk,
Hálát adunk imánkkal Istenünknek.
Köszönetet mondunk egymásnak,
Sokáig tartó együttlétünknek.
Közeleg az este fohásza,
Elalvásunk előtti imája.
Szülői ház ágya melenget,
Édesanyám újból pihenget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése