Kovács Erzsi: Hova tűnt a copfos kicsi lány
Egy vén hegedű sír az éjszakában,
és emléket hoz messziről nekem.
Oly jól esik a csöndes félhomályban
még rád gondolni némán, csendesen.
Hova tűnt az a copfos, kicsi lány?
Valahol, egy emlék muzsikál.
Hegedű, te most azt meséled el,
milyen volt az egész életem.
Hegedű, te csak játszd a régi dalt!
Elmegyünk, de a dal az itt marad.
Furcsa ez, de az élet már ilyen.
Köszönöm, hogy játszottál nekem!
Az élet úton sok-sok állomás van.
A sors vonatunk meg nem áll velünk.
És így rohanunk lázas ifjúsággal
az álmok után és tovább megyünk.
Hova tűnt az a copfos, kicsi lány?
Valahol, egy emlék muzsikál.
Hegedű, te most azt meséled el,
milyen volt az egész életem.
Hegedű, te csak játszd a régi dalt!
Elmegyünk, de a dal az itt marad.
Furcsa ez, de az élet már ilyen.
Köszönöm, hogy játszottál nekem!
Hova tűnt az a copfos, kicsi lány?
Valahol, egy emlék muzsikál.
Hegedű, te most azt meséled el,
milyen volt az egész életem.
Hegedű, te csak játszd a régi dalt!
Elmegyünk, de a dal az itt marad.
Furcsa ez, de az élet már ilyen.
Köszönöm, hogy játszottál nekem!
Hova tűnt az a copfos, kicsi lány?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése