Tasnádi Györgyi: Mámorban (korhatár nélküli verzió)
Első pillantásra éreztem: akarlak.
Fénylő gyöngyszemeiddel kérdőn néztél rám.
Bódító illatod mint hűvös fuvallat
bűnös gondolatba ringatta porcikám.
Hazafelé édes kettesben siettünk.
Üde mosolyunk dúdolt szótlanul csupán,
de némán is tudtuk azt, hogy mit kell tennünk
közös metszeteink hevülő vágyfokán.
Konyhában fogadott fantáziám ura,
új gondolat, boldogság, önző ölelés.
Hazai pályákon sosincs semmi fura,
kellemes ritmusra feszült a vegyülés.
Krémes ízzel lepve áradó vonzalom,
tejjel-mézzel folyó Kánaán szerteszét.
Élvezettel kevert gyümölcsös tartalom,
érett testkincseken vad-mohón kenve szét.
Eljött a csúcspont és türelmetlen vágyam,
hogy nagykanállal faljam olvadt titkaid.
Könnyedén csúszott le hűs zamatod nálam,
s gondoltam: csinálok még egy eperfagyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése