Október

Minyó Ferencné: Október

Azúrkék az égbolt, mintha május volna,

De hajnalonként már pillézik a tócsa.

A fűszálak hegyén harmatcseppek gyöngye,

Kristálytiszta, mint az angyaloknak könnye.

Színpompás köntösbe öltözködtek a fák,

Sárgák, tűzvörösek, bordók, rozsdabarnák.

Alattuk dús avar keleti szőnyege,

Mögöttük őrt álló fenyők örökzöldje.

A szőlőskertekben szüretelő sereg

Megfosztja terhétől a szőlőtőkéket.

Duzzadó fürtökkel telnek a puttonyok,

A prés alól édes, illatos must csorog.

Venyigetűz ropog, felette nagy bogrács,

Birkapörkölt ontja ingerlő illatát.

Munka-végeztével köré telepednek,

Nagy karéj kenyérrel, jó étvággyal esznek.

Jó tavalyi borral koccintanak rája,

Áldomást isznak a jól végzett munkára.

Huszonharmadika: forradalmunk napja,

Büszkén emlékezünk hős mártírjainkra!

Litániára hív az esti harangszó,

Anyókák tipegnek, kezükben olvasó.

Könyörögve kérik az ég királynőjét,

Küldjön a lelkükbe s a világnak békét.