Steve Daniel: Még egyszer utoljára
Ne nézz rám ilyen szomorúan,
Mert kicsordul a könnyem
És nem lesz elegendő erőm,
Hogy elmondjak mindent olyan könnyen.
Tudom, hogy vége, nincs már mit tenni
A világ sem áll meg, tovább kell menni.
Örüljünk csak az együtt töltött pillanatoknak,
Melyek felejthetetlenül örökre a szívünkben maradnak.
Pihenj meg még utoljára a karjaimban
Hadd érezzem a szerelmed ízét újra az ajkaidban.
Hallgasd az esőcseppek hangos táncát,
Ahogyan gyengéden az ablakhoz csapódva,
Eldobják maguktól a gravitáció erős láncát.
És kérlek, hitesd el velem ma éjszaka újra,
Hogy igazán szeretsz, csak még egyszer utoljára, és újra.
Nem szeretném, hogy végignézzük,
Amint utálattá váll a szerelem,
Amit most egymás iránt érzünk.
Ezért kell most, hogy elmenjek tőled
Ezért menekülök ezúttal messzire előled.
Jön majd neked más, én viszont egyedül lettem,
És már megbántam mindent, amit veled tettem,
De egy szót se mondj most a tegnapról,
Új életet kezdünk mindketten - majd holnaptól.
Addig viszont...
Pihenj meg még utoljára a karjaimban
Hadd érezzem a szerelmed ízét újra az ajkaidban.
Hallgasd az esőcseppek hangos táncát,
Ahogyan gyengéden az ablakhoz csapódva,
Eldobják maguktól a gravitáció erős láncát.
És kérlek, hitesd el velem ma éjszaka újra,
Hogy igazán szeretsz, csak még egyszer utoljára, és újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése