Pál Kata: Könnyes búcsú
Búcsú a nyártól
Bágyadt fény andalogva szövi át
nehéz felhőkkel megrakott teret,
fénycsókba szenderül a vén határ
néma szó ékíti langy illatát.
Még sugarak csüngnek fáradt testén,
hosszú sóhajba hajlik a világ,
s már irgalom mértékével osztja
freccsenő vérét elhaló keblén.
Valami fenséges nyugalom száll
fától fáig rengve jár a sóhaj,
bús homályból búcsút int az erdő,
mulandóságról mond mesét a táj.
Lábunk alatt alkony fedte ösvény,
fák tövében pihen a fáradtság,
smaragd szívét erezve odafent
zizzenő rozsdáján könnyet csal a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése