Ricza István: Halottak napján
A dal se szól ma, nincsenek zenészek,
csupán családtagok, kevés rokon,
de mindenütt virág a sírokon,
s a gyertya lángja ég, amerre nézek.
Szevasz, te is kijössz halottaidhoz? -
barátom így köszönt meg integet,
amíg odébb komor tekintetek
lesik titokban azt, vajon ki mit hoz?
Ma fontos ám, ki mit hagy ott a síron,
ha több virág van, és ha színesebb.
A díszekért aranybetűs papíron
fizetni kell, ha bírja még a zseb...
Miközben én meg arra gondolok,
előbb-utóbb a mécses ellobog.
Koki Diána: A szeretet lángjai
Felgyúltak ma a szeretet lángjai;
Azt üzenik: Nem felejtettünk el benneteket!
Erősebbek most a szív fájdalmai
És sűrűbben hullatjuk a könnyeinket.
Magával ránt a múlt és képeket tár elénk,
Emlékkockák millió ködös fátylából
Fakó, ismerős hangfoszlányt hallunk még.
Elsuttogunk egy fohászt szeretteinkért,
Ahogy minden évben tesszük halottak napján.
Néha még ránk tör az örök kérdés: Miért? Miért?...
De nem köthetjük össze az élet szakadt fonalát.
Látjuk a szeretett arcokat: ki rokon, ki barát,
S bár távolinak tűnnek, oly homályos a kép,
Ők talán vigasztalva fogják az itt maradtak vállát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése