Egyszer

Torma Judit: Egyszer

Ha egyszer valaki tőlem is megkérdezi, hogy vagyok,

ha egyszer fontos lesz valakinek, én mit gondolok,

ha a jövőmről végre nekem is osztanak lapot,

és a sorsomba egyszer én is beleszólhatok,

ha egyszer valaki kérdezni is lesz elég bátor,

s én is kilépek a mások árnyékából,

ha az életem felől végre magam dönthetek,

és EMBER leszek végre én is köztetek:

akkor majd talán elmondom, ha merem,

talán hogy érdekel, akkor majd elhiszem,

talán addigra lesz is rá szavam,

talán tudni fogom még, hogy érzem magam,

és lesz elég erőm, hogy elmondjam, amit nem merek,

és akkor az egyszer nem leszek túl gyerek:

és elmondom, hogy én is a világon vagyok,

hogy én is létezem és érzek és gondolkodok,

és nekem is ugyanúgy fáj, ha bántanak,

és a keserű dolgok nekem is ártanak,

hogy egyedül lenni én sem szeretek,

hogy nem igaz, hogy ahová akarok, oda mehetek,

hogy a korlátokat nehezen viselem,

hogy a világ nagyon jól elvan nélkülem,

hogy hétvégén nem hiányzom senkinek,

hogy igenis szeretek adni, ha van kinek,

hogy egymástól egyforma messzire lakunk,

hogy néha ezer közt is lehetünk magunk,

hogy kávézóba nem inni megy az ember,

hogy ha nincs szükségem rá, azt mondom: nem kell,

hogy szeretek veled lenni úgy is, ha nem beszélsz,

hogy eljön az a nap, mikor csak másoknak remélsz,

hogy még sohasem láttam hullócsillagot,

hogy mindig nyitva hagyom az ablakot,

hogy a szeretkezésben az ölelés a lényeg,

hogy az X és az Y egy állhatatlan féreg,

és elmondom azt is, hogy igenis haragszom,

és hogy a diplomám egy nap szögre akasztom,

-lehet, hogy magam is, bár sose mondtam még,

de naponta küzdeni több is, mint elég,-

hogy nem értek egyet, ellenzem, nem hagyom,

hogy nagyon szeretném, kérem, akarom,

hogy meguntam, elég volt, sok volt - vagy kevés,

hogy az arcod hiányzik - meg egy ölelés,

hogy NEM, nem elég, ha csak a bajban vagy ott,

hogy nem én voltam az, aki ott hagyott,

hogy a horoszkóp semmire sem mentség,

hogy a gyerekszülés a nyolcadik szentség,

és bevallom, hogy a szemedbe hazudtam,

-de azt is, hogy utána gyógyszerrel aludtam,

hogy az őszinteség semmire sem gyógyír,

hogy a bizonytalanság rosszabb, mint a rossz hír,

hogy az esküvőtökre nem megyek el,

hogy a vizitúra nélkülem nem is érdekel,

hogy minden átkozott óra meggyötör,

hogy minden megerősít, ami meg nem öl,

hogy kérve kérlek: ne vedd el, nem adom,

hogy a bennszorult pofonba fáj már a karom,

hogy nem leszek többé jólnevelt gyerek:

s ha nem tetszik, hát GYŰLÖLJETEK!