Ősz van, hűvös idő,
didergős a reggel.
Nem is találkozunk
víg madársereggel.
Mogorva a kedvünk,
a lelkünk is fázik.
Felhők mögött a Nap,
s a Föld könnyben ázik.
Ám az erdő, az szép,
újra kivirágzott,
színes levél formál
ezernyi virágot.
A szélnek nem tetszik,
nagyját leszaggatja!
Gyászinduló lenne,
a szarvasbőgés hangja?
Én nem így gondolom,
inkább jövőt ígér,
hogy egyszer véget ér,
az a közeli tél.
Ha a tél közeleg,
tavasz jár nyomában.
A jövő csírája
itt ébred a mában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése