Megsárgult emlékek...
Ősz van.
Hullnak már a sárguló levelek,
de még dalolnak ablakom alatt a verebek.
Elmondják, milyen szép volt a nyár.
Emlékek dala száll, száll és száll.
Színes ruhákba bújtak mind a nyárfák:
a vándormadarakat ők így búcsúztatják.
Egy-egy üzenet minden elhullott levél,
rólam, rólad, mindnyájunkról mesél.
Vándormadarak, rátok szeretettel gondolok,
olyanok vagytok, mint a szárnyas angyalok.
Mint mi, úgy vigyáztok ti is egymásra,
példát mutattok az összetartásra.
Ősz van.
S néha lennék én is vándormadár,
ki bejár minden erdőt, mezőt és teret...
de kicsiny falum, tőled bármilyen távol legyek,
Hozzád mindig hazamegyek.
/Takács Éva/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése