Te is tudod...

Kormányos Sándor: Te is tudod... 


Te is tudod, hogy megjelölt 
minket a vágy, mely testet ölt 
bennünk, mint álmok tétova, 
közönyt színlelő sóhaja. 

Te is tudod, majd szisszenő 
döbbenet lesz, mely egyre nő, 
hangján a szívünk ritmusa 
felzakatolva fut tova. 

Egyre gyűrűzik parttalan 
az örvény, melyben benne van 
az öröm és a gyötrelem, 
már egy időben van jelen. 

Tudjuk mindketten, mit jelent, 
ha hosszan jajdul bent a csend, 
árva, elveszett lelkeink 
keresik egymást, már megint...